Kulturális folyóirat és portál

2011. július 24 | Fábián Sándor | Irodalom

Feri öcsémnek

A dobkályhában úgy ellobban
a tűz, akár egy apró robbanás.
Ne mondjátok, hogy melege csalás.

Több fa nincs, Feri, bontsd a fásszínt.
Fűtsed a kiszámolt kis házat.
Égj drága deszka, csak ne fázzak.

Rakd meg jól, bomba-tűz éledjen,
vörösödjön a bádog, mint a tégla.
Holnap bulldózer hajt rá a hajlékra.

(Előrelátom: ellenállnak
a lián-lugasok, hiába.
A módját értő gép a tövét vágja.

Győztes csupán a latrina pár percre.
A lánctalp, ami annyi mindent átélt
vinnyogni kezd a vizes lemosásért.

Csatorna-ágyú lő moha-golyót
a vezetőre, aki káromkodna,
de csak mogorván ül. Valami fojtja.

Szeméből port töröl ki, gázt ad.
Elnézed. Kereszt válladon egy létra.
Nem, te nem mondod: házak hóhéra…)

Feri öcsém, hát verjük szét a fásszint,
nem szép munka, de kéri a dobkályha.
Melegedjünk a buldózerre várva.

Megjelent a Gyakorlótér c. antológiában (Budapest, 1989).

Copyright © 2021 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu