Limerickek
Elpanamázták, de azt mondják,
hogy elhordták a veres hangyák
ablakból az üveget,
vashídból a nittszeget,
mind elhordták a veres hangyák.
Tanár úr süti a vályogot,
meghegeszti a zöldhályogot,
tesz-vesz a tengermélyen.
Tarka gácsér kevélyen
oktat mértani, görögöt, jogot.
Szomszédom olajon álmodik.
Így aztán nem is rozsdásodik.
Örökké fénylik orra,
úgy áll a difuzorra.
Ő dobbant, ő nem káromkodik.
Ügy ám: mint János a Jánoskát,
felfújták éjjel a városkát.
Mindene feszül, dagad,
tűszúrástól kifakad.
Most dícsérjétek meg Jánoskát.
Külön névelő, külön váza,
macskakő-út külön rázza.
Külön kel, külön botlik,
külön toj’, külön kotlik.
Havaseső is külön ázza.
Minek is néked Isten, nóta,
te, nyelve-kitépett helóta.
Gémeskúton borona,
sztaniolból korona,
lőn pásztorból fanarióta.
Mennyben temérdek szúnyog, kullancs.
Pokolban beérik a narancs.
Tévhit-e? Hamis tudat?
Ki szerkeszti kátyúdat?
Végrehajts, s ne töprengj! Ez parancs.
Az érem másik oldala sárban.
Együtt lakunk a szájkosárban.
Bolygónkon nem új elem,
a kényszerű fegyelem.
Ki talál golyót üres tárban?
Megjelent a Gyakorlótér c. antológiában (Budapest, 1989).