felesleges kör
el bírnád viselni, ha lenne kocsim,
slusszkulcsom, az ilyen beszólásait utálom,
így muszájból elmondtam neki, miért nincs
oka ilyeneket mondani, hogy az exem oszlopba
hajtott velem majdnem, meg ahogy anyával
az utcába forduló járműveket figyeltem,
mind miattunk köröznek itt, akarnak tőlünk valamit,
valami végzeteset, gondolta anya és elkísért
reggelente az iskolába, tizenhat múltam,
de megfogta a kezem, az osztálytársaim meg
csak nevettek rajtam, mert nem tudtak szart sem,
és én sírtam otthon, odahúzódva a radiátorhoz,
aztán lekapcsolták a gázórát, és nem ehettem
egy évig főtt kaját, pedig elintézték volna
ingyen a menzán, de anya nem hagyta, mert
félt, hogy meg akarnak ölni, és még abban
a pusziban is ott lenne a méreg, amit iskola után
továbbadnék neki, így nem hagyhatta, ezt
igazán nem lehetett, értem, és senki másért sem,
névtelen leveleket kellett postaládákba dobnom,
ha tiltakoztam, sebesre verte a fejem, aztán ki voltam
készülve teljesen, onnantól amit kért, meg kellett
csinálnom, egy idő után az erkélyről az összes rendszámot
ismertem, mert anyát nem lehetett visszautasítani,
tudtam, hol fordul be, mikor és milyen kocsi, füzeteket
írtunk tele rendszámokkal, kitartóan kerestük az
összefüggéseket, és anya átlátta a minket körülvevő
egyetlen hálózatot, de közben a számlák nem tűntek el,
behajtók jöttek, aztán anyáért zubbonyos kocsi,
értem pedig gyámügyesek, „most egy bentlakásos
otthonban vagyok, de nem olyan veszélyes,
és nem gond, ha nincs kocsid, nem ezért foglak
szeretni”, mondtam, mert nem tudtam
még, hogy amúgy másért sem