Kulturális folyóirat és portál

2014. március 2 | Demény Péter | Kultúra

Ég és föld között

A Google azt tervezi, valamilyen léggömbök segítségével behálózza a földet, és ezek révén mindenütt lesz világhálós elérhetőség, olyan eldugott helyeken is, ahol eddig álmodni sem mertek róla. Azokban a napokban, amelyek Kinde Annamari halálát követték (tehát ezen a napon, most is), azon gondolkodom, hogy akiket szerettünk, akik szerettek bennünket, akikkel szeretet fűzött össze, azok lelke mind ott lebeg valahol ég és föld között, hogy a két lélek között bármikor lehetségessé váljon a kapcsolat. Addig lebeg ott, amíg egyszer a mi lelkünk is fellebeg oda.
Mi tagadás, szépnek és mainak érzem ezt a gondolatot. A lélek nem hal meg, de a Paradicsomra vagy más negyedekre sem kell gondolnunk, ha nehezünkre esik bennük hinni. Valamiben azonban kell hinni – és miért ne hihetném, hogy amikor eszembe jut az indulata, amikor a hahotáját hallom, amikor belém villan egy-egy dallam a verseiből, akkor sikerült rákattannom arra a lélekre, aki volt, és aki mindörökre marad? Azt hiszem, éppen ez a barátság: nem hinni, hogy számunkra is meghalt, hinni, hogy számunkra nem halt meg, és nem is fog meghalni soha.
Azok a nagy váradi ebédek, felolvasások, beszélgetések, vitatkozások, azok az időnkénti hadonászások, felcsattanások – ezek mind ő volt, illetve együtt voltunk mi néhányan, Simon Jutkával, Szűcs Lacival, Sorbán Attilával, Kőrössi Jóskával. Lángolt a Cyrano, a bábszínház, a színház, valamelyik lakás azokon a délutánokon, estéken. „Ez prostitúció!”, kiáltotta egyszer egy könyv alcíme kapcsán egy magyarországi kiadónak, és bármennyire megbánta később, még ugyanannál az asztalnál, ahogy az ember mindig megbánja, hogy túlságosan kiadta magát, vagy hogy megbántott valakit, igaza volt. És gyakran volt igaza az indulatának. De akár igaza volt, akár nem (és ez is gyakran fordult elő), ebből élt, költőként is ebből élt, az indulatából.
Még meg sem érthettem a halálát, amikor Senkálszky Endre is meghalt, és két nappal később megtudtam, Katona Károly is. Egyre több múltam költözik ég és föld közé.
(Szabadság, 2014. január 9.)

Copyright © 2021 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu