Kulturális folyóirat és portál

2016. október 17 | Mihók Tamás | Irodalom

Choose your destiny

az én felnőtté válásom mégcsak
nem is az országban történt, mint ahogy
abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán
létezett az a perc: gyermekkoromban annyira
elkényeztettek, hogy Vica, apai nagyanyám
az alma magjait is kiszedte nekem,
átmosta újra a gyümölcsöt, felvágta
és kockákra vágva tálalta elém,
fogpiszkálón, sajtra tűzve. Katonák,
így hívta őket és tényleg, kevés
kivétellel, mind a Körös hideg
kavicsai közt bujkálva végezték.
Annyira elkényeztettek, hogy
nagynéném ölében ülve a villamoson
a kikent dámáknak magyar dalocskát
dúdoltam, natyon dönöjű, mondtam
és zsebemből kihalászott apró plüss
pokémonokat mutogattam nekik
s a csunyáknak meg a nyelvemet, ki
mondta hogy a hormonok a minden.
Annyira elkényeztettek, hogy amikor
személyimbe fénykep kellett elhatároztam,
minden idevágó oktatófilm nélkül, hogy
öngyilkos leszek és két hónappal előtte
beiratkoztam a konditerembe, félvén hogy
a negyven kilós becsapódásomat senki sem
veszi komolyan. annyira elkényeztettek, hogy
a mortal kombatban mindig Tanyát választottam,
az ágyra tettem a kart, együttérzéssel és büszkeségtől
áthatva vártam nőnemű avatárom nyögdécselő
halálát. mily boldog és bensőséges érzes volt, de
nem jött össze: 10 éves lehettem, apám Debrecenbe
vitt (hosszú kabátja volt, mint Batman köpenye) mit
om én melyik kolléganője várta, s persze, hogy
ne unatkozzak, a videójátékoknál hagyott: M K.
lábujjhegyre álltam és berakosgattam a zsetonokat,
mint egy kómából ébredt emberi test, úgy indult be
a gép. Tanya, első meccs, Jax kivégez, a hang
néma. Tanya szurony-kútba esik, mint egy
rongy, se nyögés, se dráma. az én felnőtté
válásom egy sötét képernyő előtt történt
melyben kis idő múlva megláttam apámat.
(fordította: Kémenes Henriette)

Copyright © 2021 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu