Kulturális folyóirat és portál

VAR marc 26_cezar A

2022. május 11 | Fried Noémi Lujza | Kultúra

Cézár, színész, ember

Molnár Judit Cézárok, bohócok, emberek – Életútinterjú Dobos Imrével című kötetét Nagyváradon januárban mutatták be a Szigligeti Színház páholyelőcsarnokában. Alább az abelkiado.ro honlapról megrendelhető könyvet ajánljuk olvasóink figyelmébe.

Nehéz lesz elvonatkoztatni Dobos Imre alakjától és alakításaitól s a róla kialakított képemről, gondoltam, mielőtt nekifogtam munkatársunk, Molnár Judit Cézárok, bohócok, emberek – Életútinterjú Dobos Imrével című könyve olvasásának. Az Ábel Kiadó Prospero könyvek sorozatában megjelent, fényképekkel gazdagon illusztrált kötetből egyaránt megismerhetjük Dobos Imrét, az embert, a róla (is) szóló kritika‑ és interjúrészletekből a színművészt is, és ez a kép egybevág azzal, amit őt színpadon látva vagy találkozások során alakítottam ki, s aminek alapja a hitelesség és őszinteség.

Dobos Imre az a színész, aki akár főszerepet játszik, akár egy apró mellékszerepben tűnik fel a színpadon, tökéletesen megformálja az általa alakított figurát. Ugyanez tűnik ki a kötetben idézett kritikákból, szóljanak bár a színművész sepsiszentgyörgyi vagy nagyváradi szerepeiről, noha az 1989 előtti szövegek szerzői nyilván nem írhattak szabadon, és a darabok megválasztásának is megvolt a maga rendje.

Talán a könyv előszavának is tekinthetjük id. Kovács Levente Cibi (ez a színész közismert beceneve) című írását. Ebben egyebek mellett a közös marosvásárhelyi gyermekkort, a rollerversenyeket vagy a gombfocit idézi fel, vagy Rajhona Ádám és Dobos Imre egyik színészvizsgáját az egyetemen – ahova némi kerülővel került a színművész –, vagy éppen a szakmai találkozásokat, hiszen mind Sepsiszentgyörgyön, mind Nagyváradon rendezett id. Kovács Levente olyan darabokat, amelyekben Dobos Imre szerepelt.

Bár iskolába kerüléskor már tudott százig számolni és olvasni is Dobos Imre, azonban nem volt mintatanuló. Édesapja a hetedik osztály után be is rakta gyárba dolgozni, s ő ekkor ébredt rá, hogy nem akar a továbbtanulásról lemondani, és esti iskolába iratkozott – mesélte Molnár Judit kérdései nyomán a színművész. Meghatározó lett az iskolai ismeretsége Héjja Sándorral, a későbbi kolozsvári, majd pécsi színésszel, ő hívja el ugyanis Dobos Imrét az iskolai színjátszó körbe, de az igazi nekiindulást 1957-ben a Színművészeti Intézet Légy jó mindhalálig című előadása jelentette, a darabba diákokat is toboroztak. Dobos Imre végül 1962-ben kezdte el a főiskolát Marosvásárhelyen, s többek között a váradiak számára szintén közismert Miske László volt évfolyamtársa.

A színművész szívesen emlékszik a főiskolás évekre, s hadd idézzük válaszát a Molnár Judit szerepekért folytatott harcokról, esetleges fúrásokról szóló kérdésére: „Soha életemben egyetlen szerepet nem kértem, egyetlen szerepért nem szálltam harcba, senkit nem fúrtam meg, mivel aránylag hamar megfogalmazódott bennem, hogy az embernek magát kell mindenekelőtt megismernie, tudnia kell, hol a helye, milyen a színpadi alkata, melyik szerepkör a leginkább testreszabott a számára.” Csak az érdekesség kedvéért jegyezzük meg: a könyv végén mintegy tíz oldalon át sorakoznak „Cibi” sepsiszentgyörgyi és nagyváradi szerepei, egy oldalon az általa elnyert díjak.

A kötet írója rákérdez a filmes szerepekre is. A székelyföldi és nagyváradi évek kulisszatitkai, tájolásokról felidézett történetek, az 1989 utáni kő‑ és stúdiószínházi emlékek mellett szó esik a Kiss Stúdió Színházzal közös turnékról is.

(Megjelent a Várad 2022./3. számában)

Copyright © 2022 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu