Kulturális folyóirat és portál

2013. október 23 | Zudor János | Irodalom

Bohóc háttal a falnak

R. I.-nek

Esteledik. Vasfüggöny sehol.
Az örök vigyor ott van az álarcán.
Letörölné, de azt sem engedik…

Csak helyben izzad a megörökített vigyorral,
mint egy fakutya.

A lusta hóhér nem köröz, TALÁL!

(Mint valami ártatlan csendélet,
valaki eltakarja a szemeit.)

Az egyik fakír. A másik kettő
közönséges spicli…

„Na tessék, csak tessék,
itt a közönség.”
A vörös fintor beivódott a csontba,
most már a két spicli
sem tudja kioperálni!

Az egyik tesz-vesz…

Valami reccsenés,
mintha valaki a falhoz ütődne.
Lehet, egy zsák.

A három férfi rágyújt,
mert ideges.

A bohóc felemelt kézzel
köröket ír a levegőbe.
(Így jelez. A fájdalomtól
tompa a feje.) Esteledik.
A spiclikém megjelenik.
Nem volt ott a vallatásnál.
A bohóc most igazából felröhög.

Fekete kendővel lekötik a szemeit,
majd csendesen felakasztják.

(Habzós vér kenődik a padlóra…)

Copyright © 2024 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu