Az Iron Maiden dalai mindent megváltoztattak bennem
A magyarországi, immár harminc éve létező, szerte Európában játszó Iron Maidnem tribute zenekar koncertezik a nagyváradi Gekko Pubban augusztus 30-án, szombaton (kapunyitás 19 órakor). Az együttes frontembere egy vagány váradi születésű fiatalember, egy remek rockénekes, akit úgymond a Jóisten is színpadra teremtett. Jósa Tamás jó néhány együttesben énekelt már, jelenleg is több zenei projektben szerepel. Vele beszélgettem többek között az Iron Maiden világáról, valamint metálról, váradiságról, új tervekről.
– Mit jelent számodra az Iron Maiden zenéje? És másfelől mit jelent számodra az, hogy Iron Maiden-dalokat énekelhetsz?
– Nagyjából mindent. Mindenkinek megvan az a bizonyos zene/zenekar/előadó, akinek-aminek amikor először meghallottad a dalait, már érezted, hogy minden megváltozott benned és onnantól soha semmi nem lesz már ugyanaz. Én így jártam a Maidennel, pedig alapos zenei kiképzést kaptam a fateromtól. Gary Moore-on át a Deep Purple-ön keresztül mindent átvettünk, de a Maiden jellegzetes hangzása, Dickinson énekhangja, a gitárszólók, a borítók még a Limp Bizkit-korszak kellős közepén is örökre megváltoztatták a zenei ízlésemet… A poén az, hogy amikor Vincze-Nagy András barátommal gyűjtögettük a Maidenről szóló anyagokat, akkor egy Iron Maidnem-cikk is felkerült a szobafalra a poszterek közé… És most itt vagyunk, 20 évvel,később és együtt járjuk Európát. Továbbá Andrisnak köszönhetem az éneklést is, mert egy közös berúgáskor annyira mondta, hogy ő metálénekes lesz és annyira jól énekelt, hogy úgy gondoltam, ez nekem is menne, muszáj volt kipróbálnom.
– Hogy érzed magad az Iron Maidnem zenekarban? Miként jellemeznéd azt az időszakot, amióta az énekese vagy a népszerű tribute együttesnek?
– Ez egy egészen más dimenzió volt, eleinte nem is tudtam, mire számítsak. Az Iron Inside-ban már megvolt a tapasztalatom, tehát nem az énektudáson vagy a szuggesztív előadásmódon múlt az, hogy beilleszkedek-e, hanem inkább az emberi faktoron. Ez a zenekar egy sok éve összeszokott felállás volt, és Bevíz Mihály gitáros a semmiből kérdezett rá 17 dátumra, hogy ez nekem így jó-e. Azonnal igent mondtam, aztán az első út alatt rádöbbentem, hogy a többórás buszban ülések és hotelben való alvásokhoz szükség lesz némi emberi összhangra. Az első koncerten kb. kétezer ember elé kellett kirohanjak, az azért elég ijesztő tud lenni. Miután megvoltak a közös sörözések, már tudtuk, hogy ez hosszabb távú együttműködés lesz. Pár hónapig igazából csak tettem a dolgomat, mivel beugró énekesként tartottak számon. Mindegyik koncertet úgy toltam le, hogy ha az az utolsó, akkor az örök emlék maradjon. Bejártuk egész Németországot, majd egy horvát tengerparti koncert és szieszta után kérdeztek meg, hogy elvállalnám-e állandóra a zenekart. Természetesen örömmel tettem, és azóta folyamatosan fejlődünk – műsor és látvány szinten is. Az őstagok szerint hihetetlen, hogy 29 év után is képes még nőni a produkció, pedig Kiss Zoli távozásával többen szkeptikusan álltak a jövőhöz. Az évek során rendesen összekovácsolódtunk, igazi baráti társaság rója a kilométereket. A problémamegoldásban ugyanúgy egymás mellett állunk, mint a pohár mellett, és még a humorérzékek is szinkronban vannak. Egy szó, mint száz, ha holnap véget érne a zenekar, akkor az együtt töltött három évet tartanám életem legjobb színpadi időszakának… Ám attól tartok, a java még csak most jön!
– Feltételezem: feledhetetlen élmény volt számodra Bruce Dickinson , az Iron Maiden ikonikus frontembere előtt énekelni a Divided zenekarral a budapesti Barba Negrában, 2024-ben. Kérlek, mesélj erről a koncertről és a vele való találkozásról.
– Sajnos Bruce betegen érkezett, és el voltunk tiltva mellőle. Nem zaklathattuk, pedig egy zsáknyi dedikálnivalóval mentünk. Sajnos a mi koncertünket tönkrevágta a technika ördöge, és azóta a Divided együttes úgymond jobblétre szenderült (a Brother Belmont projektem viszi tovább a szellemi örökséget, érdemes rákeresni a neten). Azzal az élménnyel térhettünk haza, hogy karnyújtásnyiról láthattuk Bruce Dickinsont, ezt az energiabombát előadni, és az ilyesmi rendesen beleég az emberbe. A saját előadásmódom is rengeteget változott azóta, de az minden egyes Bruce- vagy Maiden-koncert után újraértelmeződik.
– Milyen repertoárt állítottatok össze a nagyváradi koncertre?
– Idén a Live After Death című Iron Maiden-koncertlemez 40. évfordulóját ünnepeltük, ezért a műsor gerincét az ott játszott dalok alkotják majd, de belekóstolunk az őszi programunkba is kicsikét, ahol olyan dalokhoz nyúlunk, amiket a Maidentől vártak a rajongók az idei turnén és nem kapták meg. A kötelező slágerek mellett lesznek különlegességek is – 1980-től 2000-ig!
– Mit jelent számodra a váradiság? Milyen érzés az, amikor a szülővárosodban koncertezel?
– Sajnos ez nem sokszor történik meg, hacsak nem fogunk össze bátyámmal, Jósa Leventével. Bevallom, a televíziós szereplés után arra számítottam, hogy az én zenekaraimat is majd nagyobb szeretettel hívják majd, de egy amúgy pazarul sikerült festum varadinumos Rockstars Not Dead-koncertet leszámítva nem kerültem színpadra. Sajnos én nem estem bele valamiért a híres nagyváradi tévészereplők halmazába, de ez nem is feltétlenül baj. Amikor hazamegyek, szeretek a családdal foglalkozni, Várad egy menedék az eleve sűrű munka- és koncerthalmaz közepette. Nagyon tetszik, ami a várossal történt az évek során, nekem még a fás-bokros-hajléktalanos központ van meg az emlékeimben, meg a közvécének használt Körös-part. Tudom jól, hogy ez hogyan és kiknek a pénzén történt, persze, de ettől függetlenül tetszik, büszkén ajánlom Váradot az arrafelé utazgató ismerőseimnek. A koncerten remélhetőleg jó sokan lesznek, ismerősök és ismeretlenek egyaránt, utána természetesen maradunk beszélgetni, ameddig az időnk engedi.
– Miféle zenei projektek, koncertek várnak rád az elkövetkezendőkben? Mi az, amit okvetlenül szeretnél megvalósítani?
– Az Iron Maidnem és a Rockstars Not Dead mellett a Brother Belmont projektem második lemezére jut csak időm. Ez egy synthwave-pop-rock egyveleg, amit átitat a ’80-as évek nosztalgiája. A Divided zenekar egyenes ági leszármazotta, de nem feltétlen az a kemény zene amire tőlem számítani lehet. Továbbá érkezik még egy Skyfall nevű lemezünk is, amelyen az űrkutatásról írtunk dalokat, Gagarintól a Challenger-katasztrófáig, Lajkát is érintve mindenre kitérünk, ezt jövőre várhatja a jóféle brit heavy metálra kiéhezett nagyérdemű. Valamint egy tizenéves projektre is pont kerülhet hamarosan, ami afféle szerelemgyerek: deadlift a neve, gyúrós pozitív hardcore thrash metálnak mondanám, és rendkívül szórakoztató összerakni a dalokat. A sajnos ritkán játszó Ghost tribute zenekaron kívül még a Rockstars-os Gellér Tomival járjuk az országot egy laza, borozgatós-akusztikus műsorral, amivel szeretnék Nagyváradra is eljutni, mert az teljesen más élményt nyújt, mint a hangos riffek és a dob. Néha ilyen is kell!
Nyitókép: Az Iron Maidnem tribute zenekar, középen Jósa Tamás, a nagyváradi származású énekes
