Kulturális folyóirat és portál

VAR marc 04_07 cimlap az anyag 8

2022. május 12 | Tóth Hajnal | Művészet

Az anyag varázslata kiemel a valóságból

Tündöklő türkizek, fémesen fényes feketék, tisztán ragyogó fehérek. Megannyi árnyalat. Formák és színek átlényegülése. Jakobovits Márta nagyváradi kerámiaművész A megtett út része című életmű-kiállítása december 9-én nyílt meg a bukaresti Kortárs Művészeti Múzeumban, és április 24-ig lehetett megtekinteni. A képzőművésszel az anyag, a kerámiázás mágiájáról, művészetének különféle szakaszairól, a bukaresti tárlatról, az idei tervekről-teendőkről beszélgettünk.

Mindig öröm nézelődni Jakobovits Márta otthonában, műhelyében, műtermében, akárcsak kiállításain és albumait lapozgatva rácsodálkozni régebbi és új alkotásokra. Mindig öröm nekem vele beszélgetni, őt hallgatni, ahogyan mesél alkotásról, művészetről, harmóniáról. A bukaresti Kortárs Művészeti Múzeumban megnyílt tárlat remek betekintést ad Jakobovits Márta munkásságába – a kezdetektől napjainkig.

„Meglepetés volt számomra a felkérés, mert se nem kértem, se nem számítottam rá, hogy életmű-kiállításom lehetne a bukaresti Kortárs Művészeti Múzeumban, amely az ország legrangosabb kortárs művészeti intézménye (olyan, mint, mondjuk, Magyarországon a Műcsarnok). A bukaresti tárlat előtt Sepsiszentgyörgyön, az Erdélyi Művészeti Központban volt egyéni kiállításom. A tárlatnak Madaras Péter kitűnő szobrász volt a kurátora. Az ottani kiállítás egész anyagát átvették, és életmű-kiállítássá bővítették Bukarestben a műteremből direktben válogatott anyaggal. Az utóbbi tárlat kurátora, Mălina Ionescu művészettörténész készítette el a tárlat koncepcióját és a válogatást. Az együttesek térbeli elrendezését, a kiállítás tiszta, logikusan kiegyensúlyozott térbeli szerkezetét alakító belsőépítészeti tervet Kim Attila építész készítette. Öröm volt számomra, hogy olyan művészekkel társítottak ebben a téli szezonban, mint Ion Grigorescu, Şerban Savu, Mircea Stănescu. Mindegyikük egy-egy teljes emeletet kapott az impozáns épületben, s az én munkáim a földszinti hatalmas térbe kerültek. A kerámia-mániámon túl a természethez való kapcsolódásomat mutatja be a kiállítás, azt, hogy a »csinált«, a különböző érzetek lenyomatait hordozó kerámiatárgyak milyen vizuális viszonylatokkal gazdagodva kapcsolódnak be a természeti formákkal folytatott párbeszédbe. A kiállítást árnyalja, hogy vázlataim, papírkollázsaim, merítettpapír-munkáim mellett kísérleteim, mázkutatási tesztjeim is bemutatásra kerültek.”

A formák üzenete

Beszélgetésünk fonala a kerámiázás mágikussága felé kanyarodik: „Vonz az egésznek a titokzatossága. Hogy milyen kémiai anyagokkal dolgozom, milyen arányban keverem össze őket; miként változnak az anyagok az égetés során; hogyan tudom befolyásolni az eredményt, milyen vizuális üzeneteket közvetíthetek. Ezerféle árnyalat és anyagérzet hozható létre. Foglalkoztat a színek társítása, a színek által a forma egyéniségének, vizuális üzenetének befolyásolása. Sokféle szín érdekel – a türkiztől a sötétliláig. Sokat foglalkoztam a fehérek világával, s még mindig nem értem a végére. Az alabástrom, az aragonit, a márvány sejtelmes, élő fehérsége tanít. Elő tudok-e állítani olyan fehéreket, hogy ne legyen sem túl fényes, sem túlságosan matt. S aztán hogy teszem formára. A feketék különös expresszivitása is állandó kihívás. Végtelen lehetőségek sora mindez. Több munkában foglalkozom ezekkel az átlényegülésekkel, mint például a Metamorphosis mimesis problematikáját körüljáró sorozatomban.”

Ezután beszélgettünk a különféle alkotói szakaszokról, korszakokról. „Volt, ugye, a kezdeti rácsodálkozás, útkeresés időszaka. Egyszerű formákból indultam ki, egyre jobban figyelve arra, hogy egyénisége, üzenete legyen a formának. Saját magamat kerestem. Azt, hogy mire vagyok képes, az alkotás folyamán felbukkanó lehetőségek közül melyik az én utam, s az hová vezet. Milyen mélységekig lehet eljutni? Életem naplója lefordítódik, avagy megjelenik a művészi munkámban. Az anyag varázslata pedig kiemel a valóságból. Az anyag megformázása, átalakítása során a tudat és érzetek különféle rétegeivel lehet kommunikálni. Rendkívül közel érzem magamhoz a művészetekben a kezdeteket, az ókori művészeteket. Például az egyiptomi remekműveket, az anatóliai bálványszobrokat, Kréta, Mezopotámia művészetét. Nagyon nagy élmény több ezer év után élőnek érezni az ezekbe belesűrített érzeteket, a történelmi korokon keresztülvezető üzenetet. A kerámia, kerámiaszobrászat olyannyira élő tud lenni, hogy ezer év ide vagy oda mit sem számít. A művészetekben a létezés titkaira rácsodálkozó, mágikus, harmonikus vonulat érdekel, és ezt követem végig a – a kezdetektől mostanáig.”

A Mesemondó titka

„Én magam is sokszor elcsodálkozom, hogy milyen erősen élnek bennem a tasnádszántói gyermekkorom természetközeli élményei, hangulatai. Mennyire meghatározó a gyermeki rácsodálkozás, a felfedezés öröme, hogy gyermekként mezítláb tapicskolhattam a patakban, bóklászhattam a réten. Több kompozícióm is amolyan utazás a gyermekkoromba. Az agyaggal való foglalkozás ezeket a korai élményeket hozza vissza, összesítve azzal, amit azóta láttam, éltem, magamba szívtam. A földdel való foglalatosság rokonít a természettel, inspirál, és más természetes anyagok iránt is érzékenyít. Negyedéves egyetemistaként kezdtem felfedezni, hogy milyen csodálatos alkotói terület a kerámia. Egyik kezdeti munkám a Mesemondó. Volt egy aprócska asszony a faluban, aki vigyázott ránk, gyerkőcökre, gondoskodott rólunk, amikor a szüleink nem voltak odahaza. Mi, gyermekek nagyon szerettük, amikor letelepedett a kis sámlira, és mesélt nekünk. Róla mintáztam meg a Mesemondót. Kisebb-nagyobb méretben egész sorozatot készítettem róla. Az egyik variáns Vallauris-ba is eljutott, a Nemzetközi Kerámia Biennáléra. Visszafelé úton Bukarestben érte a földrengés, majd csodával határos fejleményként felbukkant egy pincében, és letört lábbal ugyan, de visszakerült hozzám. Restauráltam, s most megint Bukarestben vendégeskedik, ezúttal a kortárs művészeti múzeumbeli életmű-kiállításomon ismerkedhetnek meg vele is a tárlatlátogatók.”

Az egyetemi évek után jött a porcelán periódus. Márta megjegyezte: az életben nemcsak jó döntések és következetes munka, hanem jó adag szerencse is szükséges. „Szerencsém volt a hat kitűnő csoporttársammal, akikkel hat éven keresztül megtapasztalhattuk a közös tanulás, a közösen megélt élmények örömét. És szerencsém volt nagyszerű tanárainkkal. Kezdő és éretlen művészpalántaként egyetem után nagyon sokat jelentettek nekem az akkor létező szimpóziumok, amelyekre meghívásos alapon kiválasztottak 10-12 művészt országos viszonylatban, és egy hónapig, kiemelve a hétköznapokból, teljes ellátás mellett együtt dolgozhattunk. Ezek a szimpóziumok aztán helyi (Kolozsvár, Segesvár, Curtea de Argeş, Nagybánya stb.) és bukaresti kiállításokkal végződtek.

A porcelán periódus után a Kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió jóvoltából temérdek új lehetőség nyílt meg előttem. Ez a kecskeméti stúdió a keramikusok paradicsoma. Aki odamegy, félrevonul a világtól, mintha egy kolostorban volna az ember. Megkapod a celládat, a műhelyedet, s aztán kedvedre kísérletezhetsz. Mindenféle égetőkemencék, felszerelések, különleges anyagok állnak a rendelkezésedre. A Kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió ebben az évben lesz 45 éves. Hatalmas kerámiagyűjteménye az egyik legnagyobb s legértékesebb Európában. A világ minden részéről járnak ide művészek alkotni. Az utóbbi években különös élmény és érdekes szakmai találkozások színhelye volt számomra a Temesvár közeli Zsombolya és a Prahova megyei Gura Vitioarei, amely számomra a világ végének tűnt. Valójában egy évszázadok óta mozdulatlan falu a Prahova völgyében, ahová néhány, kerámiában elkötelezett alkotó az együtt levés és együttgondolkodás egyik legizgalmasabb kerámiaszimpóziumát varázsolta oda.

A művésztelepeken, szimpóziumokon az együtt dolgozás öröme és a közös szenvedély összehozza az embereket. Igen érdekes volt számomra a cucuteni-i Nemzetközi Kerámiaszimpózium, itt Ionela Sandrina Mihuleac képzőművésznek és munkatársainak sikerült azt a különleges, évezredekkel ezelőtt kimúlt, mágikus kultúrát életre kelteni, újjáteremteni. Erőteljes élményekben volt gazdag az iráni rezidensprogram is. Vendéglátóim nagy körültekintéssel szervezték meg, hogy kapcsolatba kerüljek ottani művészekkel, és megtapasztaljam a maga gazdagságában azt, ahogyan az ottani emberek érzik és élik a perzsa kultúrát.”

Folytatás a Műcsarnokban és Londonban

A tanítás is mindig fontos volt Jakobovits Márta életében – az ismeretek, a kutatási eredmények és az energiák átadása. Mostanában kevesebbet foglalkozik tanítással. Nagy szeretettel gondol tanítványaira. Volnának mindig új tanulók, csak legyen az oktatáshoz elegendő idő és energia, fűzte hozzá mosolyogva a művésznő.

Az új projektekről is szó esett. Tavasszal a budapesti Műcsarnokban tartandó Képzőművészeti Nemzeti Szalonon vesz részt, ősszel pedig az Elizabeth Xi Bauer művészeti platform meghívására Londonban lesz Jakobovits Márta-kiállítás. Néhány komplexebb formaegyüttest szeretne majd a brit fővárosban kiállítani. Márta örömest társítja a különféle formaegyütteseket természet adta ajándékokkal, mint például kövekkel, ágakkal, talált tárgyakkal. Zarándoklat ez, amely a kerámia és a különféle anyagok titkokkal teli világába vezet.

„Mindig lelek olyan követ, ami megszólít. Érdekes, megunhatatlan és végtelen játék ez az egész. És még mennyi mindenféle izgalmas dolog van! Ebben a zajos, zavaros világban elképesztően jó eszköz a kerámia a lelki öröm és egyensúly előteremtésében.”

Jakobovits Márta beszélgetésünk idején is útra készült: néhány hetet eltölteni a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdióban, ahol mindig új ösvények, új lehetőségek, új lelki zarándoklatok várják.

Galériabeli fotók: Jakobovits Márta. Fotó: Tóth Hajnal; Összkép A megtett út része című életmű-kiállításról; Türkiz kövek – kiállítási részlet; Mesemondó; A bábos; Jákob lajtorjája – részlet; A fekete hegyek fehérbe öltöznek – kerámia és fotó, 2020; Zarándoklat – installáció, 2016, Róma

(Megjelent a Várad 2022./3. számában)

Copyright © 2022 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu