Kulturális folyóirat és portál

2016. február 3 | Tóth Hajnal | Művészet

Zarándokutak, átlényegülések, koordináták

Mindig jóleső érzés elbeszélgetni Jakobovits Mártával: életről és életfilozófiáról, alkotásokról és az alkotás izgalmáról, öröméről, a különféle anyagokban rejlő megannyi érdekességről, lelki és szellemi zarándokutakról. Alkotásai – akár kerámiák, akár merített papír reliefek – gyönyörködtetnek és tűnődésre késztetnek. Májusban Bukarestben volt egyéni kiállítása, júliusban Budapesten. Az esztendő további részében sem tétlenkedik, hiszen vár reá egy németországi és Prahova-völgyi alkotótábor, egy római tárlat és egy kolozsvári kerámiai biennále. A művésznővel nagyváradi otthonában beszélgettünk pár nappal a budapesti vernisszázs után. Mesélt további terveiről, kutakodásairól, kísérletezéseiről, az anyagok fölfedezésre váró titkairól, a saját munkái és a természet alkotta kövek, kavicsok, miegyebek közötti különleges párbeszédről. Hiszen a kerámiázás misztérium.

 

Kövek és kerámiák titkai

Metamorphosis Mimesis címmel májusban nyílt egyéni tárlata Jakobovits Márta Ferenczy Noémi-díjas kerámiaművésznek Bukarestben, pontosabban a Mogoşoaián lévő Brâncoveanu-palotában. A tárlat kurátora Mada Mirea művészettörténész volt. „Négy kiállítás nyílt egyszerre ebben a művészeti központban. Nagyon szépen restaurálták az építményt. Az én tárlatom az ún. Cuhnia Galériában kapott helyet. Ebben az épületrészben működött hajdanán a fejedelmi konyha. Érdekes hangulatot adott a munkáimnak ez a bizánci stílusú épület. Jól be tudtam lakni a teret. Az árkádokba is beköltöztem” – mesélte Jakobovits Márta.

Alkotásait egy nagyteremben és három kisebb helyiségben rendezte el. A tárlatlátogató megszemlélhette Jakobovits Márta zarándoklatait. Munkásságának egy-egy részéből adott ízelítőt a tárlat, az utóbbi tizenöt év fontosabb korszakait idézte meg. Ahogyan a művésznő fogalmazott, különféle (zarándok)utak, kísérletek ezek. Meg lehetett tekinteni a Jakobovits Márta-féle jellegzetes türkiz kerámiákat, továbbá kőfészkeket, kiegészítve, társítva a természet alkotta kövekkel. Kavicsokkal, csigákkal, homokkal és fadarabokkal. Saját munkái és a természet kreációi között érdekes párbeszéd alakult ki. „Tele vannak titkokkal ezek a kövek” – fűzte hozzá Márta. Raku technikával készült alkotásokat is megszemlélhettek az érdeklődők.

„A tér függvényében új tartalmakkal telítődnek a munkák. Új vizuális párbeszédek keletkeznek. Mindegyik kísérletezésem egy-egy új út kezdete. Egy-egy kísérletnél, valamely forma és szín létrejötténél mindig lejegyzem, épp hol tartok, hogy továbbléphessek.” Ezeknél a kísérleteknél segíti őt a kémia, alkímia és persze a spiritualitás iránti fogékonyság, érzékenység.

A kiállítás címe is arra utal, hogy Jakobovits Mártát jó ideje foglalkoztatja az anyagok átalakulása, a különféle matériák egymásra való hatása, egymás-utánzása.

A Metamorphosis Mimesis című tárlat kapcsán Vladimir Bulat kritikus, művészettörténész azt mondta: Jakobovits Márta úgy kerámiázik, mint ahogy más ember lélegzik.

 

Sugallatok vörös felhőktől és angyaloktól

Koordináták című kiállítását július 1-jén nyitották meg a budapesti Erlin Galériában. E tárlat anyaga ugyancsak válogatás, egy bizonyos részt emel ki a munkásságából. Régebbi és új alkotásokat egyaránt kiállítottak. Közülük többet is bemutatott már más, országos és nemzetközi kiállításokon, ám ilyenfajta válogatásban még nem szerepeltek: kerámiák, kollázsok, merített papír reliefek. Első alkalommal kerültek ilyen társításban, a „koordináták” koncepciója köré tömörítve egy térbe – Budapesten, az Erlin Galériában, ami Szilágyi Mártának, a galéria vezetőjének, e kiállítás kurátorának köszönhető. Az Erlin Galériában nem nagy felületű a kiállítóterem, ezért állványokon és a falakon helyezte el Márta a kreációkat. Egyébiránt volt már kiállítása az Erlinben pár évvel ezelőtt – férjével, Jakobovits Miklós képzőművésszel közös tárlat.

Az 1990-ben készült színes papírkollázsokat 1991-ben önálló kiállításként Finnországban mutatták be. A merített papír reliefek zömmel 2005-ben készültek, míg a kerámiákat az 1982 és 2010 közötti periódusból választották ki.

Márta ekként fogalmazta meg a Koordináták koncepcióját: „Ezek a munkák egyfajta tájékozódási vágy következményeiként keletkeztek.

Plasztikailag a koordinátákban az egyszerűség vonzott, hogy ez a primer jel, ami a vízszintes és a függőleges kereszteződése, a maga egyszerűségében többféle jelentés sugallására képes, és ugyanakkor kereszt is, annak mindenféle vonzatával.

Visszatekintve és kicsit most már kívülről látva: egyfajta helyzet-meghatározás, tájékozódás, saját magam meghatározásának szándéka sejlik fel bennem, mint élmény-zóna, a koordináták hol a végtelenbe nyújtózkodnak, hol a megadott négyzetet feszítik, vagy a távolit elkülönítő ráccsá válnak, vagy éppenséggel ezek az érzetek egymásba átsiklanak, egyszerre keltve az univerzum felé való nyitottság és a lezárt tér behatároltságának érzetét.

Ezek az érzetek lényegében határozták meg, formálták életünket, akárcsak az a kerámiában, porcelánban kiélt másik probléma, mely sokáig és sokféle változatban foglalkoztatott, s amely ugyancsak a meghatározottság érzetét, a függőségi viszonyt, hatást és visszahatást járja körül, próbálja kibeszélni a kerámia, az anyagok nyelvén.

A meghatározottság mint kényszer, mint egymásra hatás, mint természetes, elfogadott állapot, vagy éppen harmónia, vagy a harmónia megteremtése iránti vágy. Mi történik egy formával, amin keresztül megy egy másik forma vagy másik két forma? Mi történik ott vizuálisan? Milyen vizuális üzenetet közvetít? Ezek a kérdések is foglalkoztattak.”

A koordináta, ugyebár, sok mindent szimbolizál. Lehet kereszt, ablak, nyitás és lezárás. Vörös felhők és angyalok az ablakban – ez például az egyik alkotás sokatmondó címe. A kollázsokhoz, merített papírból készült munkákhoz jól illettek a kiválasztott kerámiák, porcelánok. Különböző keresések, mégis egységet tudnak alkotni. A koordináták összefogják az egészet. „Helyzetmeghatározás is. A saját helyzetünk meghatározása a világban, környezetünkben. A kereszt forma egyszerű jel, mégis annyi asszociációt tud magával hozni. Fontos az iránykeresés. Lényegesek a helyzetkereső jelek” – magyarázta az alkotó.

Jakobovits Márta elmondta: a vernisszázson sok kedves barát és ismerős gyűlt össze. A galéria szomszédságában lévő vendéglő terasza pedig nagyon jó beszélgetőhelynek bizonyult.

A tárlatot P. Szabó Ernő művészettörténész nyitotta meg. Egyebek mellett kifejtette: „Méretben, formában, színben, a felület kialakításában igen eltérő darabok jellemzik ezt a műegyüttest, mindegyikben közös azonban a fakturális értéke, gazdagsága és a különösen izgalmas, az anyag minőségeivel adekvát színvilág. A türkizkék különösen megragadta, mondhatni elvarázsolta a művészt, de figyelmet érdemel a barnásvörösek, szürkék sok izgalmas árnyalata is. És persze figyelmet érdemel az a személyesség, az alkotás folyamán némileg eltávolított, kívülről szemlélt, de mégiscsak megőrzött élményszerűség is, amely egyik legfontosabb eleme annak a koordinátarendszernek, amelyen belül nemcsak a világunk alakulását meghatározó nagy erővonalak, de a művésznek a világban elfoglalt helye is megrajzolódik. Bálványoson esik az eső, mondja egyik munkájának a címe, a másikon vörös felhőket és angyalokat látunk egy ablakban. Ki tudja, hová nyílik ez az ablak? Magyarországra, Erdélyre, Európára? Vagy ahogyan a művész fogalmazott az alkotás folyamatáról, a közben kialakuló állapotra utalva, a mesék világára, amelyben a béka csodálatos herceggé alakul át? Ezt a művek szemlélője döntse el!”

 

Vándorlások a Prahova völgyétől Rómáig

Az elkövetkező hónapokban is bőven lesz teendője, elfoglaltsága Jakobovits Mártának. Nyakába veszi a fél világot, hiszen több városba, országba is meghívást kapott, ugyanakkor szeretne sokat dolgozni, kísérletezni, fölfedezni, elmerülni az anyagok rejtelmeiben.

Több mint húsz éve jár a hollandiai székhelyű Európai Keresztény Művészek Egyesülete által szevezett alkotótáborba. A műhelymunkák ezen a nyáron Németországban, az észak-rajna-vesztfáliai Bad Honnef nevű városkában folynak. Márta papír- és kerámiaművészeti kurzust tart a művésztelepen augusztus elején. Egy rövidebb előadása is lesz, ezt készíti elő mostanság.

Alighogy onnan hazaérkezik, szusszan egyet, és utazik a Prahova völgyébe, ugyancsak alkotótáborba, melynek Rakumaraton a neve. A művésznő erre is örömmel készül, szívesen adja át a rakutechnikával kapcsolatos ismereteit. Vár rá egy írországi barangolás is, a kirándulás is minden bizonnyal élményeket, ihletet ad.

Októberben kerámia biennále lesz Kolozsvárott, azon szintén részt vesz. Ugyancsak ebben a hónapban, október végén Essenbe várják, a romániai kortárs keramikusok ottani bemutatkozására.

November közepén Rómában lesz egyéni kiállítása Jakobovits Mártának, a Római Román Akadémia szervezésében. A Bukarestben bemutatottMetamorphosis Mimesis című anyagot viszi Itáliába.

Decemberben papírművészeti kiállítást és workshopot tartanak a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem reklámgrafika szakos diákjainak bevonásával. Ez az esemény lesz az In Memoriam Jakobovits Miklós Társaság idei tevékenysége. Jakobovits Márta mellett néhány budapesti képzőművész is irányítja majd a műhelymunkát. Márta két volt tanítványa, Jankó Szép Noémi és Márton Katalin is kiállít, valamint foglalkozást tart a diákoknak. „A sok számítógépes munka után egész más élmény lesz az egyetemistáknak az érzetekkel, anyagokkal dolgozni” – fűzte hozzá a keramikus.

Jakobovits Márta mihamarabb szeretne foglalatoskodni a saját munkáival is. „A merített papír is nagyon inspirál. Alig várom ugyanakkor, hogy az agyaghoz nyúljak, hogy a barlangomban tanyázzak, a kemence körül, és egy darabig ne mozduljak ki onnan. A műhelyben lenni olyan, mintha egy kolostorba vonulnék be. Mindig nagy kíváncsisággal várom, hogy milyenné válik egy-egy munkám, hogy vajon mi születik belőlük. Ahogy telik az idő, változunk, másképp nyúlok bizonyos anyagokhoz. Lefordítódik az érzékenységünk, koncentrálóképességünk az alkotási folyamat során. Mindig vannak kedvenc vonalaim, színeim, anyaghasználati sajátosságaim. Túl sok minden érdekel. A barátaimtól szoktam kapni érdekes köveket. Egy-egy furcsa kő arra inspirál, hogy teljesen ráhangolódjam, és érdekel, hogy ez az ihletforrás engem milyen irányba mozdít el. Nem mindegy, mi az, ami megszólít” – mesélte.

Sokat kísérletezik a színekkel is, a fehérekkel, alabástromszerű dolgokkal, feketékkel, türkizekkel, barnásvörösekkel. Jakobovits Márta vallja: annyi a titok, hogy egy élet túl kevés egy keramikusnak.

Copyright © 2022 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu