Arcok Kongóból
A harmadik világ – Kongó egy fotóművész objektívjén keresztül elnevezéssel nyílt kiállítás Stipsits Ibolya győri fotóművész alkotásaiból a nagyváradi várban, a Tóth István Fotótechnikai és Fotóművészeti Gyűjtemény galériájában. A vernisszázson és utána, a vetítettképes előadás során a fotóművész – aki tavaly járt Kongóban – mesélt afrikai útjáról, a pokol különféle bugyrairól, megrendítő és elképesztő emberi sorsokról. Arcokat, tekinteteket örökített meg különleges portréin, emberi sorsokat villantott föl, olyan emberekét, akik a nagy-nagy nyomorúságban is tudnak mosolyogni, jó és tisztalelkűek maradni. Csodálatos embereket ismert meg, fekete gyémántokat, ahogyan a művész nevezi őket.
Két hetet töltött Kongóban, ám ez a két hét oly intenzív, oly erőteljes hatású volt, hogy akár két évnek is megfelel. Kongó a világ tíz legszegényebb országai közé tartozik. Náluk húsz évig volt háború. Ásványi kincsekben ugyan gazdag Kongó, ám ez nem őket gazdagítja, hanem más országokat, más embereket. Hatalmas a nyomor és a korrupció. Sok helyütt, a nyomortelepeken nincs víz, villany. Sokfelé alapfokú iskolai oktatás sem létezik, mint ahogy alapvető egészségügyi ellátás sem. Ha valakinek nincs pénze, még írni-olvasni sem tanulhat meg. Kongóba nem járnak turisták, nem járnak fehér emberek. Stipsits Ibolya nem első alkalommal járt Afrikában. Volt már Kenyában, Tanzániában. Tavaly pedig Kongóba jutott el az Afrikáért Alapítvány tizenegy tagú csoportjával. Az Alapítvány mintegy negyedszázada végez jótékonysági munkát, a Kongói Demokratikus Köztársaságban oktatási, szociális és egészségügyi programokban vesz részt: a fővárosban, Kinshasában az Othniel Általános és Középiskolát és a La Providence Árvaházat tartja fenn, számos fővárosi és vidéki egészségügyi központot támogat és lát el orvosságokkal, műszerekkel, vidéken fejlesztési programokat bonyolít le. Az utóbbi években ún. humanitárius turizmussal is foglalkoznak.
Stipsits Ibolya a váradi tárlatnyitón elmesélte: a kongói út előtt mindenre fölkészítették. Minden rosszra. Arra, hogy esetleg elrabolhatják, megölhetik. Tudta, hogy lelőhetik. Terrorelhárító kiképzést is kapott. Mindenféle betegség ellen beoltották. Egyetlen biztosítótársaság sem volt hajlandó életbiztosítást kötni a csapat tagjaival. És csupán egy biztosító akadt nagy nehezen, amely vállalta azt, hogy ha meghalnak, legalább hazaszállítják őket. Voltak félelmetes pillanatok, helyzetek. Rengetegszer igazoltatták a rendőrök, s volt, amikor ez úgy zajlott, hogy kívülről ütötték-verték a kocsijukat, más esetben pénzzel kellett kiváltaniuk magukat. Volt úgy, hogy egy sátorban, egy fedél alatt aludt a törzsfőnökkel. Látott olyan asszonyt, akinek a katonák levágták, megcsonkították az ajkát. Kongóban egyébként az özvegyasszonyoknak semmilyen joguk és becsületük sincs, ha férjük meghal, mindent elveszítenek, gyermekeikkel együtt földönfutókká válnak.
Afrikai vándorlásai során Stipsits Ibolya egyszer sem betegedett meg. A kongói út alkalmával sem. Gyakorlata van már abban, hogyan kell ilyen országokban élni. Kongóban a tizenegy tagú csapatban négyen maláriások lettek. Amúgy ott a malária olyan hétköznapi, mint nálunk az influenza. A fotográfus találkozott csodálatos emberekkel, látott gyönyörű, tiszta tekinteteket. Jólelkűek, közvetlenek, barátságosak. Ugyanolyan jogaik volnának, mint bárkinek, de rossz helyre születtek, mindig kizsákmányolták az embereket abban az országban. Elképesztő sorsokat ismert meg. Különleges pillanatok is nemegyszer adódtak. Mélyen meghatotta, amikor az árvaházi gyermekek elénekelték magyarul a Tavaszi szél vizet áraszt című dalt. Stipsits Ibolya nagy-nagy szeretettel fekete gyémántoknak nevezi őket. Hozzáfűzte: egyetlenegy percig sem bánta meg, hogy elutazott Kongóba.
A vernisszázson házigazdaként Tóth István fotóművész, az Euro Foto Art Egyesület és a Tavirózsa Fotóklub elnöke méltatta a kiállítás fényképeit, hangsúlyozva: e képek a fotóművészet iskolapéldái. Ioan Moldovan, a Familia folyóirat főszerkesztője arról szólt, hogy a fotóművész milyen eleganciával és empátiával jelenítette meg képein a kongói embereket, és hogy érdemes rácsodálkozni ezekre a portrékra. A Festum Varadinum keretében megtartott eseményen a Duo Varadiensis, azaz Lucian Maliţa (hegedű) és Thurzó Sándor József (brácsa) muzsikált.
Stipsits Ibolya 72 fotográfiája május 30-ig tekinthető meg a várban.