2013. május 8 | Csontos Márta | Irodalom

Apám

Apám, a gyermekkori kisbiciklit
már nem támaszthatom házad
oldalához, pedig ez volt
az utolsó költözésed, elnyerted
Hádész otthonában helyed.

Apám, túl kicsire méretezték
föld alatti szobád, nem kaptál
házszámot, kapubejáród sincs,
valami dilettáns építész rosszul
értelmezte a terveket.

Falaidból nyílik a semmi vakablaka.
Csak szemfényvesztés az egész
alvilági játék? Lakásod kifosztott
Édenkerti replika.

Tudom, csak megtévesztésként
húztad magadra a betonpaplant,
szégyelled, hogy hétköznapi
csatában kellett hirtelen
átköltöznöd Gólem udvarába.
Felcédulázott agyagfigura lettél,
elfekvő készlet Isten raktárába’

Mégis  várod, hogy egy szőke angyal megfogja
a kezed, s átadja neked a felparcellázott
eget örökös használatra.