Álomkommuna
Radu Afrim az írója és a rendezője a Kommuna című előadásnak, melyet a 12. IFESZT keretében november 13-án, pénteken láthattunk a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház előadásában a nagyszínpadon.
„Huba muzsikus egyedül él egy kúriában az erdő közepén. Szeretett nénikéje már rég meghalt, Ambrus, a mindenes, elment nyaralni Homoródalmásra, és még a tyúkok is hallgatnak, mert a múlt télen megfagytak. Huba különféle krémekkel kenegeti reumás ujjait, és álmatlan éjszakákon gyakran fekszik a plafont bámulva: nem viszi rá a lélek, hogy eladja a kúriát, amit már nem tud fenntartani. De egy sor bizarr esemény folytán a ház megtelik mindenféle bérlővel és az életük történeteivel, melyek úgy kanyarognak, mint a festett vonalak a korondi tányérokon.” – áll a „székely-öko-románc” alcímű darab ajánlójában. A néző picit gyanakodhat némi misztikumra vagy szerzői következetlenségre a darab elején, amikor asztalon pihenő medvekoponya helyett megjelenik az élő és beszélő Rudi medve. És Rudi medve mellett sorra érkeznek a bérlők, akik hozzájárulásukkal megmenthetik a kúriát. Természetesen a bérlők mindegyike hozza és elmesélni saját történeteit, furcsaságait, alakulnak a közöttük lévő kapcsolatok, sőt, Ambrus régi szerelme is előkerül. S ha nem lenne mindez elegendő, Sarolta kisasszony, pontosabban az ő kétnaponta megjelenő szelleme is szívesen avatkozik bele mindenbe, amibe csak lehet.
A második felvonásban a kúriát kis híján utoléri korunk végzete, annak helyére, és a közelben lévő „időszakos boldogság dombjára” ingatlanfejlesztők vetnek szemet. A bérlőknek és egy gyilkos hajlamú, nehéz gyermekkorú masszőrnek köszönhetően azonban Fekete Dóra meghal, majd újra él, vagyonával pedig megmenti a kúriát és a dombot. És itt a happy end, pontosabban itt lenne, ha Huba zenész fel nem ébredne álmából Halottak napján, amikor virágot kell vinnie Sarolta sírjára… Itt nyer értelmet Rudi koponyából medvévé válása, a figurák szükségszerű megjelenése, a furcsaságaik. A darab az abszurditások mellett társadalmi kérdéseket is érint, említik az erdőirtást vagy a nepáli vendégmunkásokat is. Az előadás váradi fogadtatása is kettős volt: a szünet után maradtak üres helyek a nézőtéren, a darab végén pedig a közönség egy része állva tapsolta a művészeket.
A színházi fesztivál ma, november 14-én 20 órától a kolozsvári Shoshin Színházi Egyesület Overtime című előadásával folytatódik a Transilvania Színpadon.
Fotók – Vigh László Miklós
Szereposztás
Huba: Kónya-Ütő Bence
Sarolta kisasszony: Erdei Gáború
Daragics Melánia: Pál Ferenczi Gyöngyi
Boldizsár Ambrus: Szakács László
Zétény: Varsányi Szabolcs
Zsombori Zsüli: Gajzágó Zsuzsa
Boróka Alma: P. Magyarosi Imola
Boróka Pálma: Korodi Janka
Csobán, Pincér, Józsi, Rudi medve: Nagy-Kopeczky Kristóf
Nászutas nő: P. Magyarosi Imola
Nászutas férfi, masszőr, munkás: Márton Lóránt-László
Fekete Dóra: D. Albu Annamária
Munkás: Bartalis Szabolcs
Alkotók
Rendező: Radu Afrim
Rendezőasszisztens, dramaturg: Dálnoky Réka
Díszlettervező: Kupás Anna
Jelmeztervező: Pál Alexandra
Koreográfia: Flavia Giurgiu
Zene: Kónya-Ütő Bence
Ügyelő: Csomós Tünde Tímea
Súgó: Dobra Mária Magdolna