Novellino és Novellina – a la nonszensz
Omage a John Lennon
Lovamat megkötöttem, kereket oldottam, lettem repülő lóangyal, beértem a Kiadóhivatalba. Így szólt hozzám a rövidtávfutó-bajnoknő magányossága: – viseld combomat, vezéreljen utadon! – Tettre készség és gyorsaság nélkül még a magas és csinos titkárnő is csak félkarú óriás – idéztem magamban Kossuth Lajost, már fenn az irodában végigmérve a korántsem tüsténkedő irodatündért – Ó, Sarolta szegény rimadonna, az alma se esett messze a Newtontól folytatom magamban. Így szól a mellette és helyette gépelő kolleginához: – Üdvöz légy Mária siralom, siralmas énnéköm, mert ki korán kel az arany súlyától fárad. Jaj a szomszéd néni mindig zöldebb, mert bekapta a torokgyíkot. Közben megjött Júdás miskáriótes, (régi szerzőnk) – így nem bagzik Sarolta – hogy felolvassa nekem, jaj nekem – új meséje kezdősorait így: Könyvvé nyílik a lapok írása mesekönyv lessz belölle… egyszer régen a mesébe érve, mi történt a mese szárnyán ballagva. Én meg csend vagyok háborítva, egyszerűen fel vagyok Gáborodva, lovamat megkötöm és kereket oldok.