2012. január 27 | Balázs F. Attila | Irodalom

Allegro

Haydnt játszok egy fekete nap végén
és érzem az egyszerű meleget kezemben.
A billentyűk kínálkoznak. A kalapácsok szelíden kopognak.
Zöld rezonancia, élénk és nyugodt.
A rezonancia közli, hogy van szabadság,
hogy van valaki, aki nem fizet adót a királynak.
Kezemet haydni zsebembe mélyesztem,
és úgy teszek, mint aki nyugalommal tekint a világra.

Felhúzom a haydni zászlót – jelezvén, hogy:
„Nem adjuk meg magunkat. De békét akarunk.”
A zene egy üvegház a lejtőn,
hol kövek vágtatnak, kövek gurulnak.
És a kövek áthatolnak az üvegen,

de azok érintetlenek maradnak.