2012. július 12 | Rácz Péter | Irodalom

egy kapcsolat kezdete és vége

én csak álltam ott,
nem gyáván,
nem mérlegelve, nem meglepődve,
nem vágyódva –
de egy kicsit úgy is

a közeledben,
egy rezdülés bűvöletében
nem mint aki nem lát,
nem mint aki nem rád vár régen,
nem mint aki nem mégis a többé
sosem látás kínjával kötöz magához
anélkül, hogy tudnád, honnan
toppanhatsz majd váratlanul elém,
ezért akár elszalasztani képes és
mindent kockára tevő nyugalommal
nézem eltűnésed, amivel meghatározatlan
időre haladékot adsz szükségszerű,
bár nem kívánatos hazugságoknak
ahogy befordulsz a sarkon,
hiszen megszökni már nem tudunk
egymás elől