Kulturális folyóirat és portál

2012. január 27 | Péter I. Zoltán | Kultúra

Ady füstbe ment jogászkodása

Két gyorsan elsuhanó vidám zilahi diákesztendő elteltével, 1896 júniusában Ady Endre „érettségi vizsgálatot tesz”. Második lesz a vizsgázó diákok között.1 Az érettségi után a nyarat a fiatal maturus Érmindszenten, családi körben tölti. Valószínű, hogy ekkorra már megszületett a család döntése a nagyfiú jövőjéről, s az apa akarata érvényesült: 1896. szeptember 28-án a fiatal Ady beiratkozik a debreceni református jogakadémia első évfolyamára.2

„Jogásznak kellett mennem Debrecenbe, készülni az apám nagy álmának, a família újrafölemelésének beváltására, mert így leendett volna belőlem apám kedve szerint valamikor főszolgabíró, alispán, sőt mit tudom én, mi, ám igen gyönge jogászocska voltam.

Budapesten, újra Debrecenben, később még Nagyváradon is neki-nekirugaszkodtam a jog tudományának, megújítottam kényszerű jogász-kísérleteimet, de már rontóan közbenyúlt szép, kegyes terveimbe a hírlapírás, a vége az lett, hogy fölcsaptam újságírónak.”3 Így emlékezett a költő egy későbbi életrajzában a végül is kudarcba fulladt jogászi kísérleteire. De ismerkedjünk meg a részletekkel is.

A debreceni jogász

Adyval együtt 85 hallgató iratkozott be 1896 szeptemberében a debreceni akadémia jogi karának első évfolyamára. Nagy többségük református, de volt közöttük görög katolikus és ortodox vallású is. Nemzetiség szerint, a 61 magyar hallgató mellett 15 román és 9 szerb fiú is volt. Érdekességként megjegyezzük, hogy ebben az évben volt negyedéves teológus a debreceni akadémián Csernák Béla, a későbbi nagyváradi püspök.4

Debrecent Ady nem szerette, ahogy Benedek Marcell is írta: „Közömbös volt a város iránt, az is őiránta.”5 Elsősorban a joghallgatók felnőttes szabadságát élvezte, ellenben az előadások iskolás rendjét unta, a jog nem érdekelte, de azért becsületből, szülei kedvéért, 1897 januárjában kollokvál az I. félév anyagából.6

A tanítás 1896. október 5-én kezdődött, és a karácsonyi szünet megszakításával az I. félév 1897. január 15-ig tartott. A kollokviumok után a szokásos félévi szünet következett (február 1–8.). A II. félévi tanítás február 12-én kezdődött a húsvéti, valamint a pünkösdi szünet közbeiktatásával, és június 14-ig tartott.7

A pünkösdi legáció után Ady több-kevesebb rendszerességgel látogatta a debreceni jogakadémia kurzusait, amelyek az 1897. június 14–26. közötti év végi kollokviumokkal és alapvizsgálatokkal záródtak. Ady azonban a vizsgáit őszre halasztotta. Évfolyamtársainak csaknem a negyede hasonlóan cselekedett.8 Meddőnek érezte a Debrecenben eltöltött első évet, s elkívánkozott onnan.

1897 nyarát otthon tölti a fiatal joghallgató. Az elhalasztott alapvizsga megrendítette Ady Lőrincnek a fia jogászjövőjébe vetett bizalmát. Bőségesen záporoztak hát az apai dörgedelmek és az anyai könnyek, annál is inkább, mert az otthon töltött hónapokban a fiú nemigen mélyedt el a jogi tanulmányokban, inkább verseket küldött a Szilágy napilapnak.9

1897 őszén Ady visszatért Debrecenbe, s elmaradt vizsgáit pótolta. Indexébe szeptember 7-én bejegyezték: „Ady Endre úr az első alapvizsgálaton szótöbbséggel képesítettnek ítéltetett.”10 Azaz elismerték: az első évet szabályszerűen hallgatta a debreceni jogakadémián, és az első alapvizsgát sikeresen letette. Ennek ellenére a következő, 1897–1898-as tanévre már nem ment vissza Debrecenbe.

Temesvári királyi táblai írnok és „jogtávhallgató”

1897 szeptember havának derekán már a budapesti egyetem jogi kara második évfolyamának I. félévére iratkozott be, de nem minden bonyodalom nélkül. Ugyanis előtte még két tandíjravalót elmulatott a fővárosi kocsmákban és vendéglőkben, és csak a táviratilag küldött harmadikkal sikerült fölvetetnie magát az egyetemre, jelesül a III. félévére, hogy majd Temesváron távolból „hallgassa” a pesti jogtudósok előadásait, azaz levelező szakon folytassa tanulmányait.11

Ady Temesvárra Makoldy Miklós révén jutott, aki a családnak Érmindszentről elszármazott ismerőse volt. Ady Lajos szerint Makoldy levélben hívta bátyját, mondván: „Menjen el Bandi Temesvárra, ott a királyi táblánál 90 krajcár diurnum mellett díjnoki állást nyerhet. […] Aztán, ha majd elvégezte a jogot, s a bírósághoz óhajt menni, a díjnoki éveket beszámítják a szolgálatba, s egyszeribe aljegyző kinevezést fog nyerni. […] A családi tanács úgy döntött, hogy a jogász úr az 1897/8. tanévre iratkozzon be hát Budapesten, de nyomban menjen le Temesvárra – mint Bandi tréfásan mondogatta – jogtávhallgatni.”12

A fiatal díjnok feladata a királyi ítélőtábla segédhivatalában több száz akta lemásolása és összeegyeztetése lett. És bár igyekezett helytállni, de a gépies másolás nem kötötte le, munkáját amúgy sem végezhette valami nagy kedvvel, hiszen a jog sem érdekelte igazán.13 Kis fizetéséből nehezen jön ki a kocsmázó-éjszakázó élete, szenvedélyes italozása miatt. Öccse visszaemlékezése szerint Ady „három keserves hónapot valahogy kihúz Temesvárott. Karácsony táján azonban súlyos beteg lesz, egy makacs influenza roppant elgyötri, s közben a »Venus vulgivaga« útszéli rózsáinak tövisei is megsértik. A kettős betegségtől teljesen elgyöngül, úgy hogy január elején az édes anyánknak kell elutaznia utána, s haza hoznia Érmindszentre.”14

1898. január 27-én érkezik meg a szülői házba, s egy hónapig lábadozik. Pár hét után, immár makkegészségesen, valamikor februárban felutazik Budapestre, hogy beiratkozzon a IV. félévre.15 – olvasható Ady Lajos könyvében. Ha a költő öccse jól emlékezett, akkor a költőnek a Temesváron és Érmindszenten eltöltött idő után sikerült levizsgáznia a III. félév anyagából, azaz kollokvált a második év I. félévi anyagából.

A mostani budapesti beiratkozás sem volt mentes a bonyodalmaktól, ugyanis Ady most is elverte a tandíjat, és mivel nem mert a szülei elé állni, Zilahra utazott az ott diákoskodó öccséhez, elpanaszolni a bajt, amelybe – mint mondta – „önhibáján kívül” jutott. Ady Lajos a könyvében megírta, hogy végül neki és bátyja Vég Miklós nevű barátjának kellett uzsorakamatra kölcsönt felvenniük, s azt táviratilag küldték el IV. félévi tandíjként a budapesti egyetemre.16A zilahi ügyvédi írnok

Hogy a jogos, számonkérő szülői harag ellen védekezzen, 1898 márciusától Ady beáll ügyvédi írnoknak Zilahi Kiss Ernő ügyvéd irodájába. Ezzel mintegy igazolja önmagát: megmutatja, hogy megáll a maga lábán, s jóváteszi mulasztását anélkül, hogy a család terhére volna. A Zilahon eltöltött négy hónap öccse megállapítása szerint életének alighanem a legszebb, legboldogabb korszaka volt, a zilahi diákéveket nem számítva.17

Munkája mellett Ady élte a zilahi fiatalok vidám társasági életét, és az ott eltöltött utolsó hetekben barátainak unszolására az addig megjelent verseit kezdi kötetbe gyűjteni.18

Ismét debreceni jogász

1898 szeptemberében Ady ismét visszatér a debreceni jogakadémiára. Előző kalandos-zavaros évét sikerült talán valahogy érvényesítenie, vagy pesti egyetemi leckekönyvét legalábbis láttamoztatnia, mert Debrecenben a harmadik év I. félévére iratkozott be. A kollégiumi iratokban és a Főiskolai Lapokban legalábbis így szerepel.19 Balassa Sándor debreceni újságíró szerint azt, hogy Ady a második évet a budapesti egyetemen elvégezte, az ottani leckekönyve tanúsítja.20

A jogi tanulmányok iránti érdektelensége nem változott, ellenben nagy kedvvel vett részt a diáktársadalom életében, a Debreceni Főiskolai Lapok főmunkatársa, az Irodalmi Önképző Társulat ellenőre lesz. Egyedül a költészet és az újságírás vonzza, az előadásokat elkerüli, inkább a szerkesztőségekben sürgölődik, és egyre érlelődik benne az a gondolat, hogy az irodalmat és az újságírást választja a jogászság helyett.21

Miközben szülei azt hitték, hogy Endre fiuk végül megbarátkozik a jogászság gondolatával, az édesanyja kézhez kapja fiának 1898. november 24-én keltezett levelét: „Kedves jó Anyám! Idejét látom, hogy életem legutóbbi eseményeiről beszámoljak. Huszonegy éves vagyok, élni akarok, az életre terveimnek is kell lenni. Nem tudom, miért, már gyermekkoromban másképp ítéltem az emberekről, dolgokról, mint többi hasonló korú barátaim. Sohse elégített ki az a remény, hogy mint jámbor törvényszéki bíró vagy főszolgabíró békés, nyugodt életet éljek, óh, nekem izgalom, hír, dicsőség kellett, amiket nálam most sem pótol semmi.

Szerettem, szeretem most is édesanyámat, szeretem nagyon, és ezért a szeretetért léptem felsőbb, határozott pályára. Most már férfi vagyok, tudok, bírok gondolkozni. – Én teljesen az irodalomnak szentelem az életemet. Mellékesen azonban el akarom végezni a jogot…”22 Szülei megnyugtatására írhatta: bár az irodalmat választja, azért a jogot is elvégzi.

Hiábavaló volt az ígérete, mert az előadásokat nemigen látogatta; 1898. december 15-én a jogi kar gyűlésén szigorú megrovásban részesítik másik húsz társával együtt a hanyag leckelátogatások miatt, egyben értesítik mindannyiuk szüleit, hogy ha még mulasztanak, elveszítik a félévet.

Mint láttuk, Ady ekkor már eltökélte: az irodalmat és az újságírást választja a jogászság helyett, és december 19-től a Debreczeni Hírlap munkatársa lesz. Nem tántorítja vissza édesanyjának könyörgése, sem a dékáni értesítésre Debrecenbe siető Ady Lőrinc keserű szemrehányása és kérlelő megindultsága.

A dékáni naplóba hamarosan bekerül, hogy a harmadik év I. félévét „tartós hanyagság miatt a tanári kar határozata alapján elvesztette.”23 A határozat végleg eldöntötte Ady pályaválasztását, 1899 januárjában az I. félévi kollokviumát nem teszi le, nem is teheti le, így a harmadik év II. félévére már be sem iratkozik.24

1899. április 25-én átmegy a Debreczen szerkesztőségébe mint főállású újságíró. 1899. június 17-én megjelenik az első kötete, Versek címmel.25

Egyre idegenebben érzi magát Debrecenben, emiatt örömmel fogadja el a meghívást a nagyváradi Szabadság szerkesztőségébe. De előtte még hazamegy szüleihez. Innen ír december 17-én debreceni levelezőpartnerének, Kíváncsinak, akinek beszámolt terveiről is: „…Nagy terveim vannak. Sokat fogok írni, kiadok egy új, szenzációs kötetet. Amellett leteszem elmaradt jogi vizsgáim…”26 Tehát még nem tett le véglegesen a jogászi diploma megszerzéséről. Karácsony másnapján már azt írja a lánynak, hogy legközelebbi levelét már új otthonából írja. Bár ekkor még nem árulta el, 1900. január elsejével Ady belépett a váradi redakcióba. Minderről majd január 7-én ír levelezőpartnerének: „Nagyváradon vagyok. A Szabadság belmunkatársa. […] Addig leszek itt, míg hátralevő vizsgám megszerzem, s tanulok – ha ugyan sikerülni fog – egy kis stréberkedést…”27 A levélből kitűnik, hogy Ady ekkor még csak ideiglenes állomásnak tekintette és főleg érezte Nagyváradot. Vélhetően még mindig folytatni óhajtotta a Debrecenben félbemaradt jogi tanulmányait. Hogy megvolt erre a komoly elhatározása, arról – mint a bevezetőben láttuk – önéletrajzában is írt: „…még Nagyváradon is neki-nekirugaszkodtam a jog tudományának, megújítottam kényszerű jogász-kísérleteimet, de már rontóan közbenyúlt szép, kegyes terveimbe a hírlapírás, a vége az lett, hogy fölcsaptam újságírónak.”28

A végképp félbemaradt jogászkodás Nagyváradon

A Nagyváradi Királyi Katholikus Jogakadémia 1899–1900. évi Almanachjában Ady Endre neve azon másodévesek között szerepel, akiknek a II. félévet kell elvégezniük.29 Jogos a kérdés: ha a debreceni jogakadémia dékáni naplójában az szerepelt, hogy a harmadik év I. félévét vesztette el „tartós hanyagság miatt”, miért nem iratkozhatott be a nagyváradi jogakadémia harmadik évének I. félévére? Miért kellett a második év II. félévét, azaz a IV. félévet megismételnie?

Talán mégis Ady Lajosnak lehetett igaza, aki könyvében azt írja, hogy bátyja pesti IV. féléve elveszett, s csak három érvényes féléve és első alapvizsgája volt meg.30

Az ellenben tény, hogy Nagyváradon csak néhányszor járt be Ady az előadásokra, hamar elriasztotta őt a királyi katolikus jogakadémia konzervatív szelleme, főként ha a debreceni főiskola szabadabb levegőjével hasonlította össze. Ady váradi jogászkodása voltaképpen kimerült abban, hogy baráti kapcsolatot tartott a kávéházakat és a kocsmákat látogató joghallgatókkal, és tőlük tájékozódott a főiskola élete, eseményei felől. Hátat fordítva a jogakadémiának, Ady továbbra is eleven érdeklődéssel kísért minden ott történt eseményt, vele kapcsolatos hírt. 1900 őszétől jelennek meg a Szabadság hasábjain a jogakadémiát bíráló cikkei, ami arra utal, hogy ekkor már nem lehetett az akadémia hallgatója.31

A második évfolyam II. félévét összesen 49 diák látogatta – beleértve Adyt is, amíg látogatta – közülük 44 magyar, 5 román anyanyelvű volt (az első évfolyamon ez az arány 45/15 volt). Vallás szerint 24 római katolikus, 4 görög katolikus, 3 ortodox, 1 evangélikus, 6 református, 11 „mózes vallású”. Az évfolyam végi vizsgálat eredménye: 8 kitüntetéssel képesített, 19 egyszerűen képesített, 4 nem képesített. 18 nem vizsgázott, közöttük volt Ady Endre is.32

Dr. Sebő Mihály immár nyugalmazott ügyvédként emlékezett vissza a jogász Adyval való találkozására: „A jogászasztalnál, amely a Pollák-féle bodegában volt, hallottuk, hogy új hírlapíró érkezett Váradra Debrecenből. Ez a hír akkor még semmi különösebb érdekességet nem jelentett számunkra. Csak akkor figyeltek fel a jogászok, amikor azt hallottuk, hogy a szerkesztőségi munka mellett a jogot is hallgatja. Egy évfolyammal feljebb járt, mint én, s megismerkedésünk első perceiben már közlékenyen újságolta nekünk, hogy Debrecenben 2 évet ellazsukált a jogászkodásból. Ezt az időt igyekszik most pótolni Nagyváradon. A fiatal jogászok nem is annyira a jogakadémián, mint inkább a Pollák-bodegában találkoztak gyakrabban Ady Endrével. […] Az új váradi költő váratlanul Váradon is abbahagyta a jogászkodást. Hiában magyarázgatták neki jogásztársai, hogy nem kötelező az előadások látogatása, elég ha a kollokválásokra jelentkezik, Ady azt válaszolta, hogy két lovat nem tud egyszerre megülni. Vagy jogász, vagy pedig újságíró. Ő inkább az utóbbit választja…”33 Ady Endre nem egy évfolyammal járt feljebb, mint Sebő Mihály, ugyanis a már említett jogakadémiai almanach szerint ő is másodéves volt, de neki még az I. évfolyamra is járnia kellett. Egyébként ösztöndíjas diák volt.34A visszaemlékezés hitelét mindez nem rontja, ellenben az már igen, hogy Sebő szerint a Pollák-féle Bodegában beszéltek a jogászok arról, hogy új újságíró érkezett Debrecenből. A színház melletti Bazárépületben levő Bodega ugyanis majd csak 1901 február elején nyílt meg, amikor Ady már rég váradi újságíró, de már nem joghallgató. A Pollák-féle Bodega megnyitásáról Ady is megemlékezett 1901. február 13-án a Szabadság napilapban egy reklámhírben. Mint írta, a Magyar Király kávéházból átjött „irodalmi főpincér”, Pollák Gyula gyorsan újra kedvenc látogatott hellyé tette a hanyatlani kezdő üzletet.35

Ezek után jogos lehet a kérdés: miért idéztem akkor ezt a pontatlan visszaemlékezést? Ennek egyetlen magyarázata van: mert jól hangzik, és akár meg is történhetett volna egy másik kiskocsmában vagy vendéglőben, ahol 1900 januárjában Pollák Gyula még dolgozott, mielőtt megnyitotta volna a Bodegát.

A nagyváradi jogakadémia rövid története

A nagyváradi királyi akadémiát Mária Terézia alapította 1780-ban. Eleinte csak bölcsészeti szakja volt, de 1788-tól két évfolyamú jogi fakultással bővítették. A bölcsészeti tanfolyamot 1850-ben a premontrei főgimnázium hetedik és nyolcadik osztályába sorolták. A jogakadémián 1850-től a tannyelv német lett. 1855-ben a tanintézetet cs. kir. jogakadémia név alatt három évfolyamú jogtanodává szervezték, „mindazonáltal a jogvégzetteket csak kivételesen bocsátották, még pedig 4 egyetemi félév utánpótlása mellett, a jogi szigorlatokra”. A tannyelv 1861-től ismét magyar lett.

Az országban létező két magyar egyetem jogi karával egyenjogú, négy évfolyamú teljes jog- és államtudományi karrá alakították át 1874-ben, s elvégzése után diákjai a budapesti vagy a kolozsvári egyetemen szigorlatozhattak. 1912-től immár tíz tanszékkel működött a jogakadémia. Épületét 1914. augusztus 1-jén katonai tartalékkórház céljára lefoglalták, a továbbiakban a világháború idején az előadásokat a Katolikus Kör épületében tartották.

1919 márciusában, a román adminisztráció kezdetén a jogakadémiát lefoglalták, a tanároktól, ha maradni akartak, hűségesküt követeltek. A továbbiakban a jogakadémia jogi tanszékként működött 1934-ig, akkor beolvasztották a kolozsvári egyetembe.36

Az akadémia kezdetben a Szent László (ma Unirii) téri egykori római katolikus püspöki lakban nyert elhelyezést a Premontrei Főgimnáziummal egyetemben. Az után, hogy 1874-ben felépült a Premontrei Főgimnázium Úri (ma Ciorogariu) utcai iskolaépülete, a Jogakadémia is itt nyert elhelyezést, jelesül az Akadémia (ma Academiei) utcára néző szárnyban.

Copyright © 2021 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu