Kulturális folyóirat és portál

2012. október 15 | Király Farkas | Irodalom

a nincsen évszak

 

ácsorgok, itt-ott (hazudnám: egymagamban),
senki földjén, vagy inkább senki idejében.
az ősz már beintett s lelépett szépen,
de a tél megint késik. berúgott valahol,
vagy mit t’om én, csajozik, tán elvették,
ellopták a kocsiját, a röpjegyét, bár
lényegében nem is tudom, mivel jön-megy,
hogyan közlekedik egy-egy évszak. az is
lehet, hogy az ősi jóslat, miszerint
a Föld fog a sarkából kidőlni,
bekövetkezett, és tényleg itt a hogyhívják.
legalábbis klímatice. reggel, mikor kocsiba
ültem, becsatoltam magam, a kulcsot
a helyére dugtam, gyújtottam, és egy
kellemes motörhead cédét benyomtam
a lejátszóba, valaki udvariasan köhentett
egyet az anyósülésen, majd még egyet.
mondjuk engem nem zavar, ha egy
láthatatlan valaki üldögél mellettem,
bár többnyire mindenféle zagyvaságot
szoktak összehordani. de a mostani,
tiszteljem meg az „ő” személyes névmással,
néhány udvariassági formula után
visszafogottan érdeklődött, hogy szerintem
idén végül teljesen elmarad-e a havazás,
illetve, ha nem, hát az emberek szerint,
akiket ő megbízhatóknak tart, szóval
szerintem mikorra várható a hónak leesése.
mint kiderült, ő egy hóemberlélek, aki
számtalan társával téli metamorfózisra
készül, mint ahogy minden évben teszik.
aztán hosszasan elbeszélgettünk a
hóemberek életéről. később megmutattam
neki a szerkesztőséget, körbevezettem.
nem vette észre senki (bár ez nem teljesen igaz,
mert Frenki megkérdezte, hogy „kicsoda
ez a fura figura itt veled, Dzsészön?”, de
mivel engem nem Dzsészönnek hívnak,
Frenki atomrészeg lehetett már akkor
délelőtt, ezért nem tartom fontosnak
az észrevételét), szóval szétnézett a
hóemberlélek a szeriben, de valahogy
nem vidult fel igazán. Mondtam neki,
bújjon be a frizsiderbe, de kiderült,
hogy neki nem hideg kell, hanem
hó. sok-sok hó. délben aztán elköszönt,
mondta, megkeresi több ezer társát.
részemről rendben, okés, mehet.

ácsorgok, itt-ott (hazudok: egymagamban),
új évszakban, formás névre váróban.
az ősz már beintett s lelépett szépen,
de a tél, már megint, késik. az adventi
koszorún a gyertyák leégtek mind.
kint eső. bent eső. ————————–

Copyright © 2021 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu