A lóságban megtaláltam magam
Oberten János (■): Neved kezdőbetűi K. O. Nomen est omen?
Karafiáth Orsolya(▼): Semmi esetre sem knock out. Bár kicsi koromtól mindenkinél „kivertem a biztosítékot”. A Kulturális Orgia tévéműsorom, amit valaki Kulturális Orgazmusnak titulált, az is K. O. Különben a nevem, az Orsolya az Ursula germán eredetű névből származik, ami kismedvét jelent, a Karafiáth pedig szlovákul szegfű. Egyesek szerint az Orsolya az ófelnémet Horsból ered, jelentése: ló, paripa. Totemállatom a nyerítő ló. Meg a röfögő disznó is, de az kevésbé.
■ Miért kezdtél el regényt írni?
▼ Szerelmi bosszúból. Volt egy pasi, aki eléggé csúnyán ejtett, és arra gondoltam a húgommal, hogy elégetjük egy kádban. De mivel ezt a törvény bünteti, elvetettük (nem a pasit, hanem az ötletet), és arra gondoltam, legalább egy könyvben kifigurázom, lebuktatom, elijesztek tőle minden normális asszonyt és fiatal lányt. De aztán ezt is elvetettem, nem is ő lett a hősöm. Az irodalom iránt érdeklődők eddig főleg csak verseimből ismertek. Bár volt egy kötetem Lotte Lenya titkos éneke címmel kilenc éve, illetve a Café X című versgyűjteményem négy éve, ezt a kritika és a közönség talán az elsőnél is jobban szerette.
■ Mennyiben életrajzi a könyv? Miről szól a regényed?
▼ Tanárképzős csajokról. Elkezdtem utánajárni annak a 12 lánynak, akikkel annak idején 18-19 évesek voltunk. Volt egy klubunk, ahol minden hétvégén, pénteken „maffiáztunk”. Mindenki ismeri a játékot, van, aki felügyelő, a másik áldozat, attól függően, milyen kártyát húz. Szellemes logikai játék, ezt játszottuk, és amikor elkezdtük a lányokkal, akkor alakult ki a regény. A könyv tulajdonképpen a 12 lányról szól. Lajos csak ürügy. Mindenkinek lesz köze hozzá, aztán Lajos egyszer csak eltűnik. Megölték? Külföldre ment? Valaki eltüntette? Elindul a nyomozás. Ja, mert ez krimi, a legjobb fajtából.
■ Annak idején azt ajánlottad, hogy a könyvet 34 éves pasik olvassák.
▼ Általában összeviszsza beszélek. Ha azt mondtam, nem jelent semmit. Most meg azt mondom, hogy ötvenéves nők olvassák.
■ A könyvhöz mellékelt CD-n az szerepel, hogy a Maffia-klub című film betétdalait tartalmazza.
▼ Ez itt a reklám helye: rosszmájúak szerint sokkal sikerültebb, mint a könyv. Azt írta valaki: „a bulvár világában is egyre nagyobb teret követelő művésznő inkább a háttérbe vonul, ő csak a dalszövegeket jegyzi”. Színésznők (Kovács Patrícia, Bíró Kriszta), énekesnők (Németh Juci, Soma, Bárdos Deák Ági, Palya Bea) és színész-énekesnők (Für Anikó, Péterfy Bori) adják elő, jelenítik meg dalban a tizenkét regénybeli szereplő egyéniségét, különféle zenekarok kíséretében. Dögös és telivér, vad és kiabálós a lemez, van benne modern sanzon, ska, rap, rock, metál, dzsessz, szving, blues, folk, opera, operett stb. Jómagam a regény egy rövid részletét olvasom fel, és a CD zárószámát, a Vér-rapet együttesemmel, az Elektrik Bugi Kommandóval adjuk elő.
■ Amelynek te vagy a frontembere, és állítólag nyerítés, állathangok, beavatási szertartás, minden van a koncerten.
▼ Az EBK több éve vonzza az underground közösséget, lóálarcban éneklünk lovakról. Ha színpadon vagyok, és fölveszem a lóálarcot, teljesen átlényegülök, és azt érzem, hogy voltaképpen a lóságban végre megtaláltam magam. Szabadon nyeríthetek. A banda indulója úgy kezdődik, hogy „Elektrik Bugi Kommandó, értünk nyerít minden ló!”
■ Közben alakítottál egy másik együttest Dühös Csajok névvel.
▼ Ugyanazok vagyunk, akik a Kommandóban, de még egy fellépésünk sem volt. Láttuk, hogy az EBK lókultuszával nem sikerült bevennünk a közönséget. A Dühös Csajok szellemével azonban egyet tudnak érteni a csajok.
■ Milyen más zenét szeretsz?
▼ Elsősorban német punk-rock és pop, amit imádok. Fő kedvencem a Tocotronic és annak az énekese, Dirk von Lowtzow, akinek a saját albumomat is ajánlottam. Szuperfej. Szexi, meg minden. De Element of Crime, die Sterne is jöhet, brit pop és magyar underground. Jelenlegi kedvencem a saját lemezem.
■ A forgatókönyveid közül csak egyből lett anyag, a László Péter rendezővel írt Oldalbordák című kisfilm.
▼ Ha a regénybeli Lajos a hímek hímje, az Oldalbordákban Ádám az. A kisfilm egy nőgyógyászati rendelőben játszódik, ahol nők várakoznak a vizsgálatra. Mindegyikük más egyéniség. Mindegyiküket felhívja egy férfi, és a mobilos társalgásokból kiderül, ugyanaz: Ádám. Én a férfi-nő kapcsolatot örökké tartó erőfölény-harcnak élem meg.
■ Visszaérve a filmzene CD-re: Ki rendezte, ki játszik a filmben?
▼ Ugyan nincs semmiféle film, de olyan jól hangzik, hogy „a film zenéje”.
■ Ha már a blöffnél tartunk: igaz, hogy 2002-ben te voltál „Az Év Nője”? Legalábbis a díjaid között szerepel.
▼ Az úgy volt, hogy valaki megkérdezte, hogy „idén nem kaptál semmiféle elismerést”? Mire én azt válaszoltam: „Dehogynem. Én vagyok az év nője.” Ezt a média így átvette, nem tehetek róla. De ezt a mondatot szerintem minden nő elmondhatja magáról.
■ A CD-borítón egyik kezedben disznófővel madonnakendőben, másik tenyeredben antidepresszánsokkal vagy látható. Mit jelképez ez?
▼ Én Karafiáth Orsolyát, az antidepresszáns az, ami, a disznófő meg – természetesen – a férfi.
■ Mikor volt az első kapcsolatod férfival?
▼ Örülök, hogy nem azt kérdezed, mikor veszítettem el a szüzességemet. Micsoda hülyeség. Amikor az ember nővé válik, akkor nem veszít, hanem nyer, azt, hogy teljes lesz. Különben 16 éves koromban. Várj csak, nem is. Tizenhat és fél éves korban.
■ Melyik volt a leghosszabb, illetve a legrövidebb kapcsolatod?
▼ A legrövidebb két hónap. A leghosszabb nyolc év, épp nemrég szakadt meg.
■ A szerkesztők felhívták a figyelmemet, hogy kitűnő költő vagy, és nagyon szép nő. Mintha a kettő kizárná egymást, de legalábbis kivételnek számít?
▼ Szeretem, ha költőnek és nem költőnőnek neveznek. Különben a „szép, de hülye picsa”, vagy „nem szép, ellenben intelligens” és hasonló sztereotípiák bosszantanak. Meg ott vannak a szőke nős viccek, nekem négy szőke parókám van, és szeretek szőke lenni. Nem vagyok kimondottan szép nő, csak tudok szép lenni. De ez majdnem mindenkinél így működik, csak itt is beskatulyáznak: ha az ember író, akkor hogy veszi ki magát, hogy jól is fest.
■ Mikor kezdtél irodalommal foglalkozni?
▼ Már egészen kis koromban eldőlt, hogy író és szerkesztő leszek. Készítettünk a húgommal folyóiratokat, képeket ragasztottunk füzetekbe. Az általános iskolában sokszor írtam meg a házi feladatot rímes sorokban. Nem tudom, miért, így jött. Aztán elég gyászos, morbid dogokat írtam a koromhoz képest.
■ Miért pont az észt nyelvet választottad?
▼ Nem épp arról álmodoztam, hogy észt szakos legyek. A finnugor tanszéken dolgozott egy nagyon kedves asszony. Embereket keresett az észt szakra, hogy végre akkreditálják. Végül négyen lettünk észt szakosok, ebből csak az egyik végezte el.
■ Téged pedig kirúgtak a bölcsészkarról is.
▼ Volt az a kis tréfás időszakunk, amikor a barátnőmmel embereket fenyegettünk, mindenféle szinten. Az volt a baj, hogy a dékánt is. Egyszer részegen telefonvicc közben elárultam magam, mert megkérdezte, hogy hát mégis kicsoda maga. A Karafiáth, válaszoltam. Így az észt szakot sem tudtam befejezni.
■ Olvastam, hogy Karafiáth költőnőre egy találkozón kétszer annyian voltak kíváncsiak, mint előtte ugyanott egy sikerkönyvet kiadott neves íróra.
▼ Számomra meghökkentő volt a közönség összetétele. A nézők nyolcvan százaléka nő volt, közülük is a többség középiskolás és egyetemista.
■ Ennek az lehet az oka, hogy Karafiáth Orsolya újfajta idolként jelenik meg a magyar sztárpalettán?
▼ Valószínűleg, mert próbálok intellektuálisan szórakoztató lenni, miközben a tinilányok számára egy olyan imázst szeretnék nyújtani, amivel ők azonosulni tudnak. Maga a beszélgetés amolyan vihogós, „lányok egymás közt” hangulatban zajlott.
■ Azt mondják rólad, hatalmas egód van – vagy csak megjátszod magad? Ízig-vérig nő vagy, azt nyilatkoztad, hogy szeretsz nőnek lenni, a kiscsajok pedig mini „karafiáthok”. Tudják, hogy depressziós is szoktál lenni? Közben hogyan élsz?
▼ Nagyon korán elkerültem otthonról. Mostanában számoltam össze, hogy tizenkilenc éves koromtól harminckét éves koromig 19 helyen laktam. Azt tervezem, hogy amint tehetem, vidéken veszek ki lakást, hogy állatokat tarthassak. Jó lenne kert is, hintaágy. Ott rengeteg állatom lenne: kilenc kutya, madarak, halak, sok macska, nem csak ez az egy szerencsétlen, aki másfél szobába van bezárva. A ruhákhoz ugyanúgy furcsa a viszonyom, például nincs kedvenc ruhám sem. Öt nagy szekrény tele van ruhákkal, és egy ruhaállvány is, plusz a fiókok, tehát inkább mániákus ruhagyűjtő vagyok. A paróka a kedvenc ruhadarabom, meg melltartók, a cipőket imádom, rengeteg cipőm van.
■ Nem titkolod, hogy olykor ivás közben írsz.
▼ Van úgy, hogy írás közben iszok.
■ Exhibicionista vagy, feminista, avagy férfigyűlölő? Netán férfifaló?
▼ Egyik sem.
■ Sokrétű elfoglaltságod mellett áprilistól te vagy az M’Art háziasszonya a Mammut Színházban.
▼ A Mammut Bevásárló- és Szórakoztató Központ hetedik alkalommal rendezi meg Mammut Színház nevű rendezvénysorozatát. A kutyatartók és kutyabarátok, a gyerekek, a szülők, a nagymamák-nagypapák, a musicalrajongók, a popzenét kedvelők, a népmuzsika elkötelezettjei, a klasszikus színházi előadásokra járók és az irodalombúvárok is kedvükre válogathatnak a kínálatból. Ugyanis az M’Art színes programjai négy fő tartalmi fókusz köré szerveződnek: gyermek, kutya, nők és fogyatékkal élők.
■ Sportolsz valamit?
▼ Nem sportolok, néha úszom és vákuumos fogyasztást nyomok, valamint rengeteg lábzsugorító gyakorlatot végzek, ugyanis túl hosszú lábam van, és szeretném, ha rövidebb lenne.
■ Van olyan dolog, amit mindenképpen megteszel, mielőtt elkezdesz írni?
▼ Kávézom, és másfél órát fürdök. Aztán elkezdek dolgozni! Már amikor. Amikor írok, akkor csak arra figyelek, hogy a legjobbat hozzam ki magamból.
■ Van példaképed?
▼ Egyetlen ember nincs, mindenkiért másért rajongok. Írók közül Rilkét, Traklt, a német irodalom nagyjait szeretem.
■ Külföldön tervezel publikálni?
▼ Néha publikálok külföldön, és gyakran fel is lépek, most is utazom folyamatosan, több nyelvre lefordítottak, igaz, kint kötetem még nincs, de majd lesz.
■ Szabadidődben mit olvasol szívesen?
▼ Mindenevő vagyok, krimi, szépirodalom, egészségügyi irodalom, gyerekkönyvek, napilap.
■ Van háziállatod?
▼ Fekete macskám neve Rigó.
■ Miért nevezed magad mesternőnek?
▼ Mert az vagyok! Kineveztem magam, és látom, mindenki elfogadja.
■ Férj, gyerek mikor jöhet számításba? Vagy csak pasizol?
▼ Nem tervezek családot egyáltalán.
■ Kitűnő a kiejtésed.
▼ Amikor a tévéhez kerültem, tanultam dikciót.
■ Mit szeretsz leginkább az életben?
▼ Nagyon szeretek nevetni, az életben ez a legjobb dolog.
■ Miért nem írsz humoros dolgokat?
▼ Mert a nevetés nálam spontán, a papír előtt nem tudok.
■ Mindig vonzott a dívák világa?
▼ Szeretem azt hinni, hogy én magam is ellenállhatatlan donna, igazi, hamisítatlan nagyvilági hölgy vagyok. Imádom, ha festenek vagy fotóznak. Nagyon szeretek modellként viselkedni. Nálam voltaképpen csak magamról vannak képek a falon. Szeretnék egy hatalmas olajfestményt magamról. Az a legtermészetesebb, hogy az ember szereti magát.
Ébredés után másfél órát fürdöm, aztán megcsinálom magamat. A sminkesem mondta, hogy nem elég karakteresek a vonásaim. Tehát nagyon egyszerű arcom van, olyan, mint egy festőnek az üres vászon, mindent lehet belőle csinálni.
A boák, parókák, tüllök és fodrok iránti rajongásom mellett hosszú lábam van. 173 centiméter magasságomból 150 a láb.
■ KÁDer – jelenetek egy kádból címmel, Hiúság című novellád alapján áll össze egy fotótárlat. E „művészi” képek azért érdekesek, mert egy költőt mutatnak meg, szokatlan helyzetben, vagy a szellem embere azért különleges, mert meztelen fizikai valóságát is vállalja?
▼ Figyelj, Marjai Judit, a fotós és az ötlet kitalálója ezt írja: „Ahogy egy nő élete lefolyik: születik; gyümölcsözik; megrontódik; levébe forr; nem akar hervadni, de néha tűri, hogy locsolják; make-upol és undokol; néha Ophelia, néha léha díva… azután elhallgat. Marjai Judit képein Karafiáth alakul át – s szerző és modellje együtt képezik egy nő életének stációit.” A nőket a társadalom, a konvenciók és önmaguk is szerepekbe szorítják. Nem könnyű dolog. S ha megszokott, elvárt szerepéből egy-egy jelentősebb nőstény kitör, azt szívesen megtapossák.
A novellám egy csajról szól, akit részben magamból építettem fel. Egész nap csak ül a kádban, és a saját szépítkezésével törődik, semmi mással. Egy üresfejű spiné, aki a pasijára várna, de az már elhagyta. Olyan címeket kaptak a képek, hogy például Ránctalanul mindhalálig. A nők képesek arra, hogy teljesen lárvaként feküdjenek.
■ Többször „panaszoltad”, hogy „egészségmániás” vagy”.
▼ Nagyon szeretem az egészségkellékeket, az elektromos lábmasszírozótól kezdve a szájzuhanyig, fejbőrmasszázsig. Mindent megveszek, aztán nem biztos, hogy használom is őket. A tudat kell, hogy ott vannak ezek a szerkentyűk a közelemben.
■ A könyvbemutatón a színpadra söröspohárral a kezedben mentél fel, végig ott volt az asztalon, de egy kortyot sem ittál belőle, sőt, most, beszélgetésünk alatt sem.
▼ Szeretek pózolni. Szeretem, ha felhajtás van körülöttem. Az is lehet, hogy az egyik rólam megjelent írásban van az igazság, miszerint nincs más célom, mint hogy könnyedén végigszórakozzam az egész életem. Az tény, hogy én nagyon szeretem önmagamat. Szerintem az egész ruhavásárlás és egészségmánia az önkényeztetésből, az önszeretetből ered.
Az interjút Oberten János készítette.
Megjelent az Erdélyi Riport 2008/32., augusztus 14-i számában.