A lokálpatrióta szemszögéből. A Gion-életmű alapkönyve
Az 1974-ben született szerző, bár családi indíttatásához képest pályát váltott, elvégezve az újvidéki egyetemen a magyar szakot, visszatért szülőföldjére, s a helyi hagyományok kutatója, őrzője és fenntartója lett.
Működéséről tájékozódhat a modern olvasó a Google kereső segítségével, illetve a Gion Nándor Emlékház honlapjáról is. Ám most nem a kisebbségben élő irodalmár munkásságáról kívánok szólni, hanem a PhD doktori disszertációjáról, amely a magyar nyelvű olvasóterületeken méltán híres Gion Nándor-i életműhöz kötődik.
A címhez A doktori disszertációjához a szerző felhasználta korábbi írásainak anyagát is, amelyben a posztmodern irodalomtudományt sikerült összehangolnia a pozitivista, szellemtörténeti és strukturalista irodalomtörténészi iskolák hagyományaival.
Az értekezésben szinte mindegyik Gion-mű értelmezése szerepel. Nem véletlen, hogy sikerült összekapcsolnia az elbeszélői helyszíneket a valósággal, hiszen akár ő, akár az őt segítő adatközlők abban a világban élnek, amelyet Gion áthelyezett az irodalom virtuális univerzumába. Ebből következik a szövegek átjárhatósága is: nemcsak a személyek kötik egybe az életmű alkotásait, hanem a tér is! S nagy jelentőségük van az elbeszélői szerepköröknek is, hiszen sok esetben a hitelességet az E/1-es megszólalások erősítik.
A magyarországi olvasóknak feltűnhet, hogy Finály Henrik Latin–magyar szótárában az „opus” [’mű’, ’alkotás’] csak egyes számot jelent, ezért szerencsésebb lett volna, ha az „OPUSÁBAN” szó helyett az „OPUSAIBAN” vagy az „ÉLETMŰVÉBEN” szó szerepelne. Ám nem vagyok ismerős a délvidéki tudományos szaknyelvben, s ha már a szerző erre a címre kapta a támogatást, akkor lehet, hogy nem szabad változtatni rajta.
Bevezető gondolatok A kutató témaválasztási szempontja a családi származás mellett – szenttamási ő is, akár Gion Nándor, s a rokonság és a tanulmányok lakhelyei lefedik a gioni bácskai világot – a „hiánypótlásra való törekvéssel magyarázható” (7. o.). Ugyanis a 2009-ben megjelent két Gion-monográfia szerzője – Elek Tibor és Gerold László – ugyanúgy nem volt honos és ismerős a lokális világban, mint a 2008-as tanulmánykötet írója, nem beszélve a Gion-bibliográfia cikkíróinak többségéről.
Végre megjelent egy olyan kutató, aki nemcsak lokálpatrióta, nemcsak megszerezte a felsőoktatási képzettséget, nemcsak sokat áldozva dolgozik a helyi hagyományok fenntartásában, hanem tudományos munkássága és minősítése szerint alkalmas is arra, hogy a Noran/Noran Libro Kiadó által megjelentetett, s így (kisebb hiányosságokkal) a magyar olvasók számára hozzáférhetővé tett Gion Nándor-i életművet beavatottként értelmezze!
„Az értekezés árnyaltságában, összetettségében igyekszik megragadni az alkotó munkásságát, forrásanyaga, a kéziratok, a dokumentumok, az írói bibliográfia a Gion Nándor-kutatók jövőbeni munkáját segíti.” (8. o.)
A Gion-művek előképei Az első nagyobb egység „Gion Nándor Vonalas füzetének leporolása”. Óriási jelentőségű, hogy nemcsak megtalálták az első kéziratokat rejtő füzetet, hanem tudományos alapossággal és a kutatók mellett az olvasókat is segítő részletességgel mutatja be a kezdő szerző szövegeit. Horváth Futó a magyartanár gyakorlatával és a kritikus igényességével értelmezi Gion Nándor zsengéit: két novelláját és három lírai alkotását.
Ez után szó esik „Az »első írás« problematikája” témáról. Sajnos az álnéven megjelent gioni szöveget nem lehet megtalálni (a korabeli Magyar Szóban vagy az Ifjúságban hiába vadászta végig a kutató a tartalmilag ismert írást, nem talált rá). Talán másutt meglelhetők; ezenkívül a Híd szerkesztőségi iratai között talán megmaradtak a beküldött (s elutasított) költemények szövegei.
Pretextusok, átírások, továbbírások a Gion-opusban A fejezet a kezdő Gion alkotásait vizsgálja.
Először a görög mitológia feldolgozásaival foglalkozik, majd áttér az arab-mohamedán mesevilágra. Megjelenik az első hazai hagyomány, Az angyali vigasság alapműve!
Ezután részletesen foglalkozik a bibliai Issakhár-témával, amely a későbbi M. Holló János főtémája lesz!
Ezután kerül szóba a Testvérem, Joáb, illetve az Ezen az oldalon műveinek keletkezéstörténete. Horváth Futó nemcsak az irodalomtörténeti adalékokra tér ki – ezek Gerold és Elek óta ismeretesek –, hanem olyan életrajzi adalékokra, amelyek nemcsak megvilágítják a szépirodalmi történéseket, hanem arra is felhívják a figyelmet, hogy mi is volt ezeknek a híressé vált alkotásoknak az előképe!
Horváth Futó Hargita nemcsak pontos leltárszerűen ismerteti a Gion-opusokat, hanem a pozitivista és szellemtörténeti hagyomány szerint össze is kapcsolja őket – nemcsak kutatói leleménye alapján, hanem a szerzői vallomásokra támaszkodva is.
Az elbeszélt Szenttamás – A Gion-opus „fővárosa” – A biografikus fikció A fejezetcím kicsit olyan, mint valami bedekker: a Szenttamáshoz kötődő műveket járja körül.
Nemcsak a híres családtörténeti tetralógia darabjai kapcsolódnak ide, hanem az ifjúsági regényei mellett egyéb írásai is.
Horváth Futó Hargita nem közöl ugyan többkiadású többdimenziós térképeket, de felhívja a figyelmet az interjúkra, dokumentumfilmekre, amelyek segítségével nemcsak a kutató, hanem az olvasó is megismerkedhet az író szülőföldjével.
Itt említem meg, hogy milyen óriási szerepe lehet az életmű megismerésében a Gion Nándor Emlékháznak! Az interneten fent lévő honlap – gionnandoremlekhaz.org – egyéb elérhetősége: Gion Nándor Emlékház Cím: Popovaca venac 30. 21480 Srbobran (Szenttamás) Srbija (Szerbia) Telefon: +381-21-735-082 e-mail: gionnandoremlekhaz@gmail.com. Ajánlatos meglátogatni a települést annak, aki valójában akarja megismerni a „dúsított realizmus” világát!
Természetesen a kutató a művekről is elmondja a véleményét, s ennek zöme közoktatási tapasztalataira is épül.
Motívumok Ebben a nagyobb fejezetben olyan hálót borít a Gion-ouvre-re, amely lehetővé teszi a szövegek átértelmezését.
Ide tartoznak a „Testrészek”, a „Fény-játékok”, a „Tárgyak, jelenségek” és „A kivonulás helyei, eszközei”. Ebben a fejezetben érvényesíti a szerző, hogy miképpen használhatók fel a Gion-elemzésekben a posztmodern tudományos iskola szempontjai. De a szabad asszociációk mellett hiteles idézetekre és más forrásokból vett hagyományokra is támaszkodik. Így lesz a posztmodern értelmezésből a lokálpatrióta szemlélet egyik oszlopa.
Multimediális szövegek Ebben a fejezetben Horváth Futó Hargita a Gion-életmű azon vizsgálatát végzi el, amelynek szempontjai összekapcsolódnak a többi művészeti ággal.
Először a szöveg és a kép kapcsolatára tér ki. Nemcsak a híres Virágos katona kerül itt szóba, hanem korai novellái és ifjúsági regényei is. Természetesen nem a klasszicista sententia-pictura váltakozásról van szó, sőt nagyon sok esetben nem holmi illusztrációs problémáról. Sokkal érdekfeszítőbbek az észrevételei, mint az előző fejezetben.
Ezt követi a szobrászat kapcsolódása. Ebben a súlypontot A börtönről álmodom mostanában regénye kapja. De több írása is szóba kerül.
Majd a zenéhez való kapcsolódás következik: itt egyrészt a Testvérem, Joáb, másrészt az ifjúsági regények zongorajátéka kerül középpontba.
Sajnálatos, hogy kimaradt – noha a bibliográfiában részletesen szerepel – a Gion-rádiójátékok, a Gion-filmek és a Gion-drámák értelmezése. Ám ez nem a dolgozatíró hibája, hanem az életműsorozat abbamaradt, s ezeket az alkotásokat nem tették közzé (nem feltétlenül kellene DVD-változatban, csak kérdéses, hogy a szövegkönyvek, forgatókönyvek, kéziratok hozzáférhetők-e).
Interdiszciplináris szellemi terek (Irodalmi kultusz és kánonképződés) Ebben a fejezetben Horváth Futó nemcsak a Gion-recepcióról szól, hanem előadja annak a történetét is, hogy mit is jelent az utódok, olvasók számára a gioni életmű.
A „Kultusz és kánon” részben részletezi az előző fejezetből kimaradt tömegkommunikációs médiumok munkásságát.
Ezt követi a „Fordítás és kánonképzés”, amelyben a soknyelvű Szerbiában elvégzendő feladatokra is utal. Viszont nem térhet ki az anyaországi kánonképzésre, mert ennek belső világát ő sem ismeri.
A „Kánon a tanteremben” egységben kitér a közoktatás jelentőségére. Már az író életében is felismerték írói munkásságának nevelési jelentőségét. S valóban: a soknyelvű közösségben tanítási fontossága van a Gion ábrázolta emberi világnak.
A fejezet végén Horváth Futó részletezve bemutatja „A kultuszképzés szenttamási modellje – Gion-kultusz Szenttamáson” témakört (keveset szólva arról, hogy milyen kitüntetett szerepe volt és van ebben).
Gion Nándor írói bibliográfiája A több mint nyolcvanoldalas gyűjtemény alapvető jelentőségű, hiszen mindazokat a műveket tartalmazza, amelyek vagy hiányoznak a Noran életműsorozatból, vagy helytelenül, vagy hiányosan vannak adataik megadva.
A bibliográfia záródátuma 2012. augusztus 31. (Kiegészíteném a következő írásommal: A tények szentsége. Gion Nándor és a közélet. In Szeged 2012/2.; Gion Nándor és a közélet. In Várad 2012/2.)
Már önmagában ez a fejezet is pótolhatatlanná teszi a kutató munkáját – nemcsak z egyetemek, kutatóintézetek könyvtári állományából nem hiányozhat, hanem a közkönyvtárakból se.
Ezt követi a névmutató – Péter László szerint a tudományos munkákból nem hiányozhat. Szerencsés lett volna, ha összeállította volna a Gion-írások Címmutatóját is.
Berekesztő konklúziók A szerző összegzi a könyv létrehozásának alapjául szolgáló tapasztalatait. A fejezet lényegében felfogható rezümének is.
Abstract Az angol nyelvű összegzés mellett célszerű lett volna közölni egy német és egy szerb nyelvűt is, hiszen sok Gion-művet lefordítottak ezekre a nyelvekre.
Mellékletek Ezek jelentőségét az adja, hogy közlik az eddig nem ismert epikus és lírai alkotásokat. Majd, ami növeli a kötet értékét: az Emlékház kiállítási anyagának többségét, bár itt a családi fotók kimaradtak. Ám ez nem hiba, inkább intés arra, hogy látogassunk el Szenttamásra. Jó lett volna, ha készül jegyzet/lista a közölt anyagokról.
Összegzés Tíz esztendeje már annak, hogy a nagy mesélő eltávozott közülünk. Az első monografikus igényű munka – Az építő-teremtő ember – 2008-ban jelent meg, ám az amatőr szerző (bár munkájáért megkapta az MTA Kutató Pedagógus Pályadíját) nem lett a Gion-kutatás úttörője.
2009-ben párhuzamosan jelent meg Elek Tibor és Gerold László monográfiája, de mindkettő hiányos volt: részben a posztmodern szemlélet gyengesége, részben az életrajzi hiányosságok miatt.
Horváth Futó Hargita munkája kikerülhetetlen és pótolhatatlan jelentőségű – nemcsak azért, mert szerzője összhangot teremt a különféle irodalomelméleti iskolák között, hanem azért is, mert a teljes életműre hivatkozva kapcsolja össze a Gion-szövegeket azzal a tárgyi, valóságos világgal, amelyet az író ábrázol!
Hiszem, hogy olyan utat jelölt ki az újvidéki egyetem docense, amelyen nemcsak a kutatók százai indulhatnak el, hanem a befogadók tömegei is tájékozódhatnak. Bízzunk a folytatásban!