Okostelefonok
Pardonovszky Dezső adóhivatali főelőadó november 16-án betöltötte 62. életévét és annak rendje-módja szerint nyugdíjba vonult. Majdnem 25 évet húzott le az adóhivatalnál, mindenki lelkiismeretes tisztviselőnek tartotta. Olyannak, aki az adóellenőrzések során nem ismert pardont. Egyébként kellemes modorú ember volt.
Kollégái egy ezüstös csillogású okostelefonnal ajándékozták meg a rövid, de meghitt házi ünnepségen, amelyen még a főosztályvezető is megjelent néhány percre. A főnök szívélyesen koccintott Dezsővel, majd gyorsan távozott. Szakértői szemmel pásztázta végig az ízléses csomagolásából éppen kibontott kis készüléket.
Már csak napok voltak hátra karácsony szent ünnepéig, és mint mindenki, Pardonovszky Dezső is az ajándékok beszerzésének fáradságos munkájába vetette bele magát. Sem ideje, sem türelme nem volt az új telefon használati utasításának elolvasására.
Nem akart hinni a szemének, amikor az ajándékcsomagok ünnepélyes felnyitása után két újabb – egy komor-fekete és egy aranyozott mintázatú – okostelefon meredt rá, tapintásaira várva. Feleségétől és fiától kapta őket.
Az ünnepi bódulat elmúltával egy ködös délelőttön visszavonult a dolgozószobájába, és hozzákezdett az okostelefonok ismertetőinek tanulmányozásához. Több ismerősétől és kollégájától is hallotta, hogy egy régimódi, közönséges mobillal manapság már semmit sem lehet kezdeni, legfeljebb telefonálni. A legcélszerűbb az, ha az ember kivágja az ablakon és megszabadul tőle. A guberálók zárt világában talán még jók lehetnek valamire ezek a készülékek, de egy széles társadalmi kapcsolatokkal rendelkező ember nem kockáztathatja ilyen felelőtlenül az elérhetőségét. A rohamosan fejlődő és életünk szinte minden szegmensét átfogó kommunikációs igények egyébként sem engedik meg, hogy csupán egyetlen mobiltelefonnal lavírozzunk a világban.
Dezső úgy érezte, most egy kicsit elébe vághat a gyorsuló időnek, megnövekedett szabadidejét kapcsolatainak kiszélesítésére fordíthatja. A nyugdíjazás nem jelenthet visszavonulást a lakás magányába. Csak semmi begubózás, öregem! – kiáltott fel.
Az ezüstös csillogású készülékkel kezdte. Szóval, itt megnyomjuk, és máris megjelennek az ikonok. Eszébe jutott gyerekkorának egyik epizódja, amikor kirándulásuk alkalmával egy görögkeleti templomot látogattak meg, és a falakon ott lógtak a szebbnél szebb ikonok. Az Etiópiából származó fekete arcú Szűz Mária tette rá a legnagyobb hatást.
Álmodozásából felijedve a cifra ébresztőórán akadt meg a szeme, kétségtelenül ez volt a legszebb ikon a telefon színes felületén. Rögtön beállítom – gondolta, de aztán legyintett. Végre addig alhatom reggelenként, ameddig jólesik.
Na, nézzük a használati utasítást – a menüopciók választásának sorrendje. Hm. „Ne tegye a telefont vagy tartozékait a légzsák hatókörébe. A légzsák gyors felfúvódásakor a készülék súlyos sérülést okozhat.” Már egy éve eladtuk az autót, a nyugdíjas bérlet azért csak olcsóbb, és nemsokára ingyen utazhatok a villamoson meg a buszokon.
De menjünk tovább! Névjegycsoportok létrehozása, szövegsablonok… Ez eddig nem sok újat mond, felhívom a Pistát. Működik! Persze most sem érhető el, mint általában. Miért tartja ez a jóember állandóan kikapcsolva a mobilját? Hangposta. – Kerestelek, öregem, hívj vissza, de ne két hét múlva. Szervusz.
Nézzük az aranyozott mintázatút! Benyom, PIN kód megadása, visszanyom, újra nyom. Egyre csak nyom. Na nem, most húzni kell az ujjunkkal, de nagyon finoman, mert különben összevissza ugrál. Aha, most bejött valami: „pénznemek és mértékegységek konvertálása”. Igen, ha izlandi koronát akarok Guatemalában átváltani, akkor… Most nem veszek iráni rialt, mert… Mennyi is egy láb méterben? A repülőn megbolondítják az embert a kiírásokkal. Nekünk is át kellene térni a kilométerről a mérföldre – lehet, hogy ez egy kicsit mérsékelné a gyorshajtókat, amikor már százötven fölött jár az óra.
Belegabalyodtam a táblázatokba. Nézzük újra az útmutatót: „Kerülje a szívritmus-szabályozókkal való interferenciát!” Még jó, hogy ezzel nem rendelkezem, egy veszélyhelyzettel kevesebb.
Felhívom a kábeltévé társaságot, már megint duplán számláztak ebben a hónapban. Halló! Megint az a rothadt automata, igen, kérek visszahívást, mondd csak tovább!
Most jön a komor-fekete készülék. Gomb nyom, menü opciók, visszaszámláló időzítő beállítása. Ez meg mi a fene? Lépjünk tovább! Világóra létrehozása és megtekintése. Hány óra lehet most Vlagyivosztokban? Mi a csoda, ezek ennyire előre vannak? Ki hitte volna!
„Ne helyezze az akkumlátorokat vagy a telefont melegítő eszközökre, például mikrohullámú sütőbe, kályhára vagy radiátorra – felrobbanhatnak!” Ha, ha, ha…– aztán meg odaég a pizza, mert nem jelez az okos telefon! Azt is írhatnák a tájékoztatóban, hogy ne tároljuk a készüléket a mélyhűtőben, mert lefagyhat. Olvastam az újságban, hogy egy brit gazda a tehenében felejtette az okostelefonját elletés közben, mivel elemlámpának használta és egy kicsit feledékeny volt. Aztán mégis előkerült a készülék – talán a következő ellésnél. Az viszont biztos, hogy a gazda ez idő alatt is állandó telefonkapcsolatban maradhatott a tehenével. Mi mindenre képes egy okostelefon!
Ahá! Itt a beépített okos fényképezőgép, nemcsak a látványt, hanem például a konyhaszagot is képes felvenni és visszajátszani! Ennek örülni fog a feleségem. GPS kapcsolat. Lekérhetem a másnapi utazás adatait. De kár, hogy eladtam a kocsimat. Zummolni lehet vele, de hogyan! Úgy kinagyítottam az íróasztalomon fekvő döglött legyet, hogy igazi csillagközi szörnynek néz ki. Lefotózom és beviszem megmutatni a volt kollégáknak. A nőket persze rögtön kitöri a frász. Csodálatos dolog ez a mai technika!
De nézzük meg újra az ezüstös csillogásút, szerintem itt a legegyszerűbb a zeneletöltés. Megnyom, simít, bosszankodik, újra simít, és már jön is a rockzene. Miért üvölt ez így? Nem működik a hangerő-szabályozó. Nem tudom leállítani, pedig már mindent végigsimítottam. Nem baj, így is rá tudok kapcsolódni az internetre. Jaj, de szép ez az ikon! Még szöveg is van hozzá: „Híréhségben szenvedőknek.” Ez kell nekem. Rovatba rendezi a híreket. Miért nem tudok ráállni az időjárás-jelentésre? Esik már kint, vagy csak délutánra jön meg a vihar? Ki kellene nézni az ablakon.
Az ezüstös csillogású váratlanul beindult, valami gügye-bügye gyerekdal áramlott belőle eszméletlen hangerővel. A komor fekete közben simogatás és nyomkodás nélkül is átállt az egyik internetes honlap pornófilmjének átvételére. Pardonovszky Dezső nem tudta, hova kapjon. Vegye fel az ezüstös csillogásút, vagy állítsa le a komor feketét? A zene közben fáradhatatlanul bömbölt. – Honnan beszél? Milyen tévé? Nem értek semmit.
A másik okostelefon is felharsant, a Walkürök lovaglását játszotta kíméletlen hangerővel. A két különböző zene egy oszlopdöngölő gép zajának erejével tört rá Dezső agysejtjeire. Megsimogatta az egyik szimpatikusnak tűnő ikont és máris hallhatta Pista hangjának érdes zengését. Máskor talán még túl hangosnak is találta volna a barátja hangját, de most, az általános zűrzavarban csak szótöredékeket volt képes felfogni. A pornóátvételen az egyik nő éppen az aktusra készülődött, Dezső kidülledt szemmel figyelte a jelenetet. Csak nehogy most lépjen be a feleségem!
Pista valami olyasmit mondhatott, hogy később újra megpróbálja felhívni, de ebben sem lehetett biztos. Simított egyet a készüléken, mégsem kapcsolt ki, a Walkürök lovaglása tovább folytatódott. Az aktus a másik okostelefonon már javában folyt, elképesztő nyögések hallatszottak a készülékből. – Mennyibe fog ez nekünk kerülni? – futott át a gondolat Dezső agyán.
Az utolsó kísérlet következett, hogy mindent leállítson maga körül. Fejfájása szinte már elviselhetetlenné vált, ujjai meggémberedtek, csak ült az íróasztal előtt, felállni is képtelen volt. Bökött egyet az aranyozott mintázatú telefonon – ez tűnt a legbarátságosabbnak –, az azonban nem állt le, rögtön beindította a fényképezőgép funkciót, méghozzá mosolyfelvételi módban. Dezső kimeredt szemmel, keserűen lekonyuló szájjal, mereven bámulta a kamerát.
– Halló, ki az?
– Jó napot, asszonyom, dr. Somfai vagyok a mentőszolgálattól. Pardonovszky Dezsőt keresem.
– A felesége vagyok, mi van a férjemmel?
– A Samsung Galaxy Crusier 2 okostelefonjuk jelezett, hogy a kedves férjének mentális problémái vannak. Bevisszük megfigyelésre.
– Jöjjön fel, nyomom a gombot.
A mentőorvos egy harmincas éveiben járó fiatalember volt. Egyszerű utcai ruhát viselt, a fehér köpenyt tudatosan mellőzte.
– Foglaljon helyet, a férjem a dolgozószobában van, most üzemeli be az okostelefonokat. Kér egy kávét?
– Köszönöm, nem kérek. Ma délelőtt már nyolcat ittam. Az ünnepek előtt elég sokan vettek okostelefont, és az ezekbe beépített automatákból gyorsan eljutnak hozzánk a vészjelzések… meglehetősen gyakran kell kiszállnunk. Kérem, rakja össze a legszükségesebbeket a férjének… hálóruha, fogkefe, fogkrém, alsóneműk… de ezt ön jobban tudja, mint én.
– Hová viszik szegényt?
– Egy új osztályt nyitottunk a Központi Kórházban. Mindennel rendelkezünk, amire egy súlyos betegnek szüksége lehet, az ápoltakat bármikor meg lehet látogatni. Ja, majdnem elfelejtettem, bármit be lehet hozni a betegszobába, kivéve a mobiltelefonokat, legyenek azok akár a legprimitívebbek, a több évtizeddel korábban gyártottak közül valók is!