Egy színész vallomásai
A színészlét gyötrelmes és gyönyörűséges mivoltáról szólt az Aradi Kamaraszínház Kean című előadása, melyet az IFESZT-en a Transilvania Színpadon láthatott a nagyváradi közönség.
Az Edmund Kean angol színész figurájába bújó Harsányi Attila e vallomás során csakugyan kitette a lelkét – dühösen, vadul, kiábrándultan, cinikusan, zaklatottan, magával ragadón.
Hogyan építi föl egy színész a szerepét? Milyen vívódásokon megy keresztül mindeközben? Magány vár rá, boldogtalanság, dologtalanság – vagy csillogó siker? Mitől válik jóvá egy alakítás, egy előadás? Mert nem attól lesz misztikus egy előadás, az biztos, hogy szálldos a füst, morfondírozott az épp füstbe burkolózó Kean, hogy az irónia se hiányozzon. És olyan is van, hogy egy előadás már akkor szar, amikor még el sem kezdődött, fűzte hozzá.
A díszlet a világot jelentő rozoga deszka, inkább pallóféle, amin lehet tipegni-topogni, kipegni-kopogni. Kean Shakespeare-drámában akar játszani, Hamlet szeretne lenni, meg Lear, meg Othello, de mindig csak Pinokkió szerepét kapja. Holott a galambokat is csak úgy hívja, hogy „to be”. Hamlet-nagymonológ és I can’t Get No Satisfaction. III. Richárd és Stand by Me. Ne aggódj, légy boldog… A színészt valaki biztosan dróton rángatja, nem is tudni, kicsoda. Nem akarja Pinokkiót játszani. Eljátssza Pinokkiót. Neves londoni színházban akar lenni. Nem akar vidékre menni. Vidékre megy.
Ivászat, nők. Szerepépítés, éhenkórászság. A gyermeke elvesztése. Hűtlenség és szenvedély. Rámosolyog a szerencse és Charlotte, vezető színész egy neves teátrumban. Nem mosolyog rá a szerencse, elhagyja a szerető és a feleség. Színigazgatók és rendezők kénye-kedve, kulturális bizottságok, megalkuvás és nekikeseredés, jövés-menés, egy helyben toporgás. Abbahagyni nem lehet mégsem. Mármint a színészetet.
A néző a színész minden rezdülését láthatja. Nemcsak a szavak vallanak, hanem a gesztusok, a tekintet, a mozdulatok. Az előadás végére elkészül egy fura „festmény” (leginkább pointillista stílushoz hasonlítanám), mert Kean időnként festéket dobál föl a mögötte lévő táblára, meg a ruhájára, az arcára, a hajára. Mert kavarognak a színek és az érzelmek. És mert a művésznek ki kell adnia magából ezt a rengeteg sok érzést.
Az előadás véget ért, és sokat mondott az a pár pillanatnyi döbbent csönd a taps előtt… Jómagam örülök, hogy láthattunk ilyen jellegű kamaraelőadást az IFESZT alkalmával.
A Raymund Fitzsimons műve nyomán készült Kean című előadást Tapasztó Ernő rendezte. Az adaptáció Tapasztó Ernő és Harsányi Attila közös munkája. Tapasztó Ernő a dramaturgiát, Harsányi Attila a díszletet és a jelmezeket jegyzi. A zenét Borsos Pál szerezte, a szöveget Révész Mária fordította. A Kean 2025-ben elnyerte a 15. aradi Nemzetközi Underground Színházi Fesztivál fődíját, valamint a legjobb monodrámának járó díjat a 12. tatabányai MOST Fesztiválon. Az előadás a 2026-os magyarországi Országos Színházi Találkozó versenyprogramjába is bekerült.
Fotó: Vigh László Miklós

