Kulturális folyóirat és portál

penthe 2

2026. november 17 | Várad | Kritika

Egy nap az élet: ókori Rómeó és Júlia-tragédiát hozott Nagyváradra a Temesvári Állami Német Színház

Monumentális látványvilággal, meglepő alakításokkal lepte meg a nagyváradi közönséget a Temesvári Állami Német Színház a 2026-os IFESZT keretében, az Árkádia Színpad termében. Nino Haratisvili Penthesilea. Egy rekviem című drámája új értelmezést ad Akhilleusz és az amazonkirálynő, Penthesilea végzetes szerelmének, feltéve a kérdést: megélhető-e az igazi szerelem a háború és a kötelesség béklyójában, akár bűn és gyilkosság árán, bár egyetlen nap erejéig is? Emlékeznek a halottak? Rómeó és Júlia szenvedélye égette a lelkeket már az ókorban? Aki talán nem is létezett, az átírhatja a múltat? Isteni akarat irányítja a sorsunkat, vagy már istenek sincsenek? Jogunk van a szerelemhez, vagy a kötések, kötelezettségek határozzák meg a sorsunkat? Hány nap is az élet? Talán több a kérdés, mint a válasz…

Megrázó, felkavaró szerelmi történet bemutatására vállalkozott a Temesvári Német Színház Nino Haratisvili trilógiája utolsó darabjának, a Penthesilea. Egy rekviem színrevitelével. Na, kezdjük az elején, a mesével a mesében, ott, hogy Odüsszeusz elégedetlen Homérosz munkájával, és újraíratja a trójai háború történetét? Vagy talán mégis inkább ott, hogy régen az istenek rendezték az emberi életek, különösen a hősöknek születettek végzetét? Akhilleusz és Penthesilea sorsa is szépen meg volt írva, hősnek született mindkettő. Aztán közbejött a trójai háború, és megbolydult az ismert világ. Kilenc éven keresztül dúlt a háború, amikor az amazonok – talán egy félreértés következtében? – hadba indultak a görögök ellen, és ekkor gabalyodott össze Akhilleusz és Penthesilea életének fonala.

Több, különböző feldolgozása van a történetnek; a mítoszok szerint Akhilleusz megölte Penthesileát, majd látva a nő gyönyörű testét, beleszeretett; Heinrich von Kleist gyökeresen fordít a kockán, lévén, hogy az ő értelmezésében egymásba szeretnek, de Penthesilea, miután megöli Akhilleuszt, megbolondul. Na és Nino Haratisvili? Ő teljesen más értelmezést ad a mesének.

Komor hangulat, Max Reinhardt monumentális látványvilágát idéző színpad, hol végtelenül nyílt, hol zárt, lüktető sötét helyszínek, ahogy Ioana Popescu díszlet- és jelmeztervező megálmodta, és Eberhard Köhler rendező színpadra vitte. Ókori drámák emlékét idéző környezet szavalókórussal, stilizált, sokszor szimbolikus, de kifejező jelenetekkel (Viktoria Medwedewa – koreográfus és Costinel Stănescu – technikai rendező és Vlad Dragomirescu – világítástechnika munkáját dicséri) és veretes, ízes szöveggel (amiért a román fordítót és dramaturgot, Mira Tarát emelném ki). A nyers, ritmikus hanghatások (Simon Ho – zeneszerző) csak fokozzák a színpad amúgy is komor, misztikus hangulatát.

Az IFESZT – Interetnikai Színházi Fesztivál keretében láthattuk Nagyváradon a produkciót az eredeti német nyelvű változatban előadva, román (vetített) és angol (fülhallgatós) fordítással is elérhetően, sötét drámai hangulatával, misztikumával új színfoltot hozva a váradi előadások sorozatába. Igen, a temesvári színházi műhely repertoárjában szereplő musicalek, kortárs darabok és gyermekelőadások mellett mertek drámához nyúlni, és úgy ítélem meg, hogy a tehetséges, rangos előadógárdával sikerült egy veretes előadást színre vinni. Különösen kiemelendő a főhősök (Ida Jarcsek-Gaza, Ioana Iacob, Radu Vulpe) játéka, de emellett nem szabad elsiklanunk a két – már amennyiben annak nevezhető – mellékszereplő (Oana Vidoni és Alexandru Mihăescu) szépen megformált játéka fölött sem.

Kilenc hosszú, kilenc kegyetlen éve dúl a háború, a háború a múltban és talán a jelenben, amelyik már szinte értelmetlen, csak vér, tört csontok, hullahegyek, szenvedés, tűz és hamu mindenütt – de ez már csak a rég halott Penthesilea (Ida Jarcsek-Gaza) emlékeiben él, aki felidézi ifjúkorát (Ioana Iacob), és élete egyetlen szerelmének ellentmondásokkal teli emlékét. Ez a kettősség, a fiatal és az idős Penthesilea egyidejű jelenléte a színpadon jelentősen hozzátesz a misztikumhoz, amit a színpadi képek kavalkádja sugall.

A két hős, Akhilleusz és Penthesilea találkozik, és végzetszerűen egymásba szeretnek. De a háborút, a diadal és a pusztulás árnyékában, már nem lehet megállítani, ekkor már túl késő hozzá. És itt jön be a shakespeare-i fordulat, a mesében a mese, az ókori Rómeó és Júlia tragédiája, ahol a két rettenthetetlen, diadalra született hős a kötelesség béklyójából megpróbál kibújni, és legalább egy napot, egyetlen éjszakát, akár a mások szenvedése és kegyetlen halála árán (és akár a sajátjuk árán is), szeretnének élni. Igen, élni a nagybetűs ÉLETET!

Talán az istenek is magukra hagyták már őket, nincs feloldozás, nincs bocsánat, csak bűn, kín, önmarcangolás, fájdalom és szerelem, nincs remény, csak szenvedés, nincs élet, csak halál. De talán, ha egyetlen éjszakára is, többé már nem hősök, emberré válnak és élnek. Egy nap az élet…

Az eredeti homéroszi kézirat elveszett…

István László

Fotó: Vigh László Miklós

Copyright © 2026 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu