Amit szívünkben őrzünk, az igazán a miénk
Fiatal költőként nemrégiben debütált Jégszilánkok című verseskötetével Létai Eszter. A könyvet szülővárosa, Élesd után Nagyváradon is bemutatták október 8-án a Várad kulturális folyóirat szervezésében, a Gheorghe Şincai Megyei Könyvtár második emeleti tanácstermében. A szerzővel Rais W. István, a lap egyik szerkesztője, a rendezvény moderátora beszélgetett. Firtos Edit színművész előadásában elhangzott néhány a kötetben található versek közül.
A könyvbemutatón először az Europrint Kiadó egyik vezetője, Derzsi Judit szólt a jelenlévőkhöz, kiemelve: a könyvkiadó kapocs a szerző és az olvasó között. Érdekességként megemlítette: kiadójuk épp annyi idős, mint a most debütáló költő, azaz 26 esztendős. Eszter, e fiatal lány gondolataiban az olvasó sokszor saját gondolataira, érzéseire ismerhet rá.
A verseskötet megjelenését támogató élesdi Castrum Egyesület elnöke, Szilágyi Judit elmondta: fontos számukra a kulturális értékek teremtése, ezért nem volt kérdés, hogy segítik-e a könyv megjelenését.
Ezután a szerző válaszolt Rais W. István kérdéseire. Az alkotó hangsúlyozta: fontos számára az emlékek megőrzése. „Amit szívünkben, lelkünkben hordunk, az igazán a miénk ebben az életben.”
Szó esett továbbá az elveszett időről, meg arról az időről, ami szebbé, jobbá teszi a múltat. A nyelvhasználattal kapcsolatban Eszter megemlítette: lényegesnek tartotta, hogy a szép líraiság mellett modern, mai nyelven szólaljanak meg a versek, ezért is lettek olyan szavak metaforák, mint a pixel meg a frekvencia. Az alkotói folyamat nem egyforma: vannak versek, amelyek egyből „kijönnek”, van olyan, aminek több verziója is létrejön, egészen addig, amíg megszületik a végleges változat. Szóba került Nagyvárad, a város, amely nagy hatással volt az alkotóra, és abban csak reménykedik, hogy talán majd ő is hatással lehet a városra. A lelki gyötrelmekről szólva Eszter megjegyezte: azokat mindig nehezebb megérteni, mint a testi fájdalmakat. Több versében is foglalkozik a szerző a hiány fogalmával, az ürességgel, azzal, hogy mit kezdjünk a csenddel, ha valakit elveszítettünk, ha valaki kilépett az életünkből. Az elcsöndesedés kell néha ahhoz, hogy az ember önmagába tekintsen, észrevegye azt, ami lényeges. Az írás folyamata gyógyító hatással volt rá, másfelől bátorság kell az érzelmek felvállalásához. Akadtak olyan versek, amiket nehéz volt elengednie.
A verseskötetet Fejes Emília grafikái illusztrálják. Létai Eszter hozzáfűzte: szépen kommunikálnak egymással a versek és a rajzok.
Az alkotó befejezésképp arról is szólt: a Jégszilánkok számára lezárást jelent, nyílik egy új fejezet, új versek, más stílus, másféle hangnem, amiben megtalálja önmagát.
A nyitóképen Rais W. István, Létai Eszter és Firtos Edit
Fotók: Fried Noémi Lujza
