Isten veled, Ida néni!
Elhunyt F. Bathó Ida színművész, a nagyváradi magyar színjátszás meghatározó alakja, a Szigligeti Társulat szeretett Ida nénije. A színésznő 88 esztendős volt, és szeptember 28-án távozott e földi létből.
F. Bathó Ida 1938. február 25-én született Homoródszentpálon. 1960-ban végzett a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben, majd két évig a sepsiszentgyörgyi színház tagja volt. 1962-ben szerződött Nagyváradra, és ettől kezdve élete elválaszthatatlanul összefonódott a váradi magyar színházzal.
Több mint fél évszázadon át szolgálta hittel, alázattal és rendkívüli odaadással a színházat és közönségét. Szerepek hosszú sora fűződik nevéhez: Hubay Miklós Egy szerelem három éjszakája című darabjában mutatkozott be, majd játszotta többek között Budai Nagy Antalnét, Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című művének Anyáját, Meseanyót, pályájának egyik kiemelkedő alakítása pedig Göncz Árpád Magyar Médeia című drámájához kötődött. Mind a nézők, mind a kollégák hamar megszerették, hiszen érdeklődő természetű, alkalmazkodóképessége, segítőkészsége legendás. Egy rendező mindenki édesanyjának nevezte. A színpadi szerepek mellett pódium-előadásokkal, versműsorokkal is rendszeresen közönség elé állt, szavalóversenyeken zsűrizett, különösen fontosnak tartotta a magyar nyelv és a szép magyar beszéd ápolását. Munkásságát 2013-ban a Szigligeti Színház Életműdíjjal, 2022-ben Varga Vilmos-díjjal ismerte el.
A Szigligeti Színház társulata ekként búcsúzik a szeretett Ida nénitől: „A színházhoz nem csak a pályája kötötte: a színház az otthona volt, akkor sem szakadt el tőle, amikor már ritkábban állt színpadra. Rendszeresen járt az előadásokra, figyelte a fiatalokat, érdeklődött, biztatott, örült mások sikerének. Barátságos, nyitott, végtelenül kedves lénye hozzátartozott a színház mindennapjaihoz. Mindig volt egy jó szava, egy kérdése, egy mosolya, aki segítségre szorult, számíthatott rá.
Nemcsak kollégája volt generációk sorának, hanem olyan ember, akinek jelenléte biztonságot és folytonosságot jelentett. Hatvannégy év telt el azóta, hogy 1962-ben belépett a nagyváradi társulatba. Generációk jöttek és mentek, előadások születtek és tűntek el, a színház változott – Ida néni pedig valamiképpen mindig itt volt velünk. Mostantól hiányozni fog ismerős alakja, hangja, figyelme, kedvessége, de mindaz, amit ennyi évtized alatt adott ennek a színháznak és az itt dolgozó embereknek, velünk marad.
Isten veled, Ida néni. Köszönünk mindent!”
F. Bathó Ida színművészt a Szigligeti Színház saját halottjának tekinti, temetéséről később értesítik az érdeklődőket.