A Boldogságkeresőkről
Félresiklott életek sötét realitásaiba rántotta le magával könyörtelenül a közönséget a X. Nagyváradi Nemzetközi Színházi Fesztivál (FITO) második napján a Nagyvárad Táncegyüttes átütő erejű mozgásszínházi előadásával, a tavaly bemutatott Boldogságkeresőkkel, amelyben Györfi Csaba rendező-koreográfus Füst Milán Boldogtalanok című 1914-es drámájának karaktereit és cselekményét ötvözi az amerikai Hubert Selby Rekviem egy álomért című regényének témáival, valamint a híres Darren Aronofsky-féle 2000-es filmadaptáció által ihletett látványvilággal.
A Transilvania Stúdió parányi termében az alkotóknak feltételezhetően sem lehetősége, sem szándéka nem volt markánsan elhatárolni a színpadot a nézőtértől, s az előadásra érkező nézőket már a kezdés előtt egy céltalanul bolyongó karakter látványa fogadta, így a közönség úgy érezhette, mintha maga is lakója volna az egymás tetejére rendezett, nyomasztó élettereknek, amely benyomást egy-egy kapcsolatteremtésre irányuló gesztussal is alátámasztották a fellépő táncművészek.
A néző tehát egy gyéren megvilágított, dohos falú lakásban találja magát, testközelből szemlélve az ott lakó, lecsúszott alakok mindennapi hányattatásait. Ebben a lepukkant közegben, lyukas harisnyák, tollkalapok, kokaincsíkoktól fehérlő kávézóasztalok és szutykos vécécsészék között zajlik forrongó intenzitással az élet megannyi eksztázisa és tragédiája, amelyet a művészek mozgásukkal tökéletesen érzékeltetnek.
A fellépő művészek – Barabás Hunor, Barkóczi Réka, Kerekes Dalma-Gabriella, Krupár Luca, Nagy László Zsolt, Rencz Norbert és Törteli Nadin – testükkel oly tökéletesen mesélik el a megrázó történetet, hogy a cselekmény világosan nyomon követhető azok számára is, akik nem ismerik az előadás alapjául szolgáló Füst Milán drámát.
A néha kecsesen, szinte súlytalanul szökdelő, máskor görcsösen vonagló, szálkás testek ütemes mozgása megrázó életképeket tár a néző elé, szavak nélkül, verejtékkel mesélve elszalasztott lehetőségekről, megrekedt kapcsolatokról, vágyódásról, erőszakról, árulásról, megcsalásról, szexualitásról és a mindenre bélyeget nyomó függőségről, amely az előadás egyik központi témáját képezi. Ebben a sajátos koreográfiában a tánc esztétikájának előterébe kerül a látszólag impulzív és nyers mégis lenyűgözően megkomponált fizikai önkifejezés, melynek intenzitása a nézőt is magával ragadja a karakterek által megélt érzelmi hullámvasúton.
Ezt a hatást erősíti a Rekviem egy álomért hangzásvilágát idéző, mindössze néhány taktus ismételgetésére építő, ritmusközpontú, zene is, amelyet a kiváló Trabalka Cecília jegyez, s amelyet az előadásban néhol a csend mellett csupán egy-egy sóhaj vagy vérfagyasztó sikoly tör meg.
A Boldogságkeresők egy megrázó tapasztalás, amelynek minden színházkedvelőnek érdemes alávetnie magát, s amely hosszasan elkíséri, azután is, hogy kialudtak a nézőtér fényei.
Szombati-Gille Tamás
A felső kép a szerző felvétele, az elpadás képeit Vigh László Miklós készítette.