Kulturális folyóirat és portál

banyai 3

2021. november 25 | Várad | Irodalom

Hajnali séta két idősíkban

Testamentum

Ne ássatok el, ha meghaltam,

ne födjetek be se kővel, se virággal!

Emberbőrnyi életben lángoltam,

hát eresszétek szélnek a hamvam!

 

Se ünnepen, se emléknapon

ne hajoljatok boltívvé csontomon:

ha hozzám bárhová mennetek kell,

közöttetek sosem voltam.

 

Ne ássatok el, ha meghaltam!

Fújjátok szerteszét porom,

s én veletek megyek tovább

a kabátotokon.

 

Hajnali séta két idősíkban

Medve nyomait kutattam

a száradt sár absztraktjában,

amikor az összehajló faágak

lombjában arcodra rátaláltam.

 

Az ébredő nap kócos csóváiban

villant nekem a kérdés:

alszol-e még a világ másik szeletén,

vagy kávéd fölé hajolsz épp,

és a sötét zaccból összerakod

a holnapot? Arcomat benne meglátod?

 

Füvek, ösvények, levegőbe kövült emlékek

kavarják szép habosra bennem a mát.

Elindulok az úton, befelé mosolygok rád.

 

Antigeometria

Ha két egyenest párhuzamossá rajzolt

a kétbalkezes Őstudó,

lehet-e vonzás, antigravitáció,

amely a nyílegyenes lehetetlent

egymást nem metsző, de összefonódó

ölelés-félkörré hajlítja:

 

két hajlíthatatlan magány

válhat-e harmóniakörré

túl az összes kegyetlen szabályon?

 

Demencia

Először csak a neveket.

Aztán arcokat, embereket.

Foszlik és elhullat lassan

mindent az emlékezet.

 

Itt volt a kezedben.

Hová is tehetted?

Itt volt a kezedben?

A múltad elejted.

 

A harag,

mert elhagynak.

A félelem,

hogy meglopnak.

Szavakat,

Helyszíneket,

Az egész életet.

Keresed.

 

Keseregsz.

Csodálkozol,

az nem lehet,

hogy én legyek a gyermeked.

Hiszen neked nem is volt férjed.

Leszek hát a testvéred.

Ez megnyugtat, jó neked.

 

Hazamennél.

Hiányzik az otthonod.

Idegenné vált mind,

mit összekuporgatott

vagyonkádból házaddá emeltél.

Hazátlan lettél.

 

Diók potyognak az ágyad köré,

ellopták pénzed,

elvitték mindened,

kirabolt téged az emlékezet.

 

Derékig vízben állsz.

Nincs, aki kimenthet

A mindent pépessé áztató

fogságából a feledésnek.

 

Ma pókok másznak

a falon, és szövik közénk

a végtelent.

 

Esőben

Alacsonyan szálló madár vagyok.

Tollaimba poshadt víz súlya nyom.

Elvesztettem a hitét a szárnyalni tudásnak.

Magas egem, szemedben engedj száradnom,

nálad felejtettem szép gondtalanságom!

Czilli Aranka

Névjegy: Czilli Aranka 1982. május 14‑én született Kovásznán. Költő, író, magyartanár, három gyermek édesanyja. 2005-ben diplomázott a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem néprajz–magyar szakán, 2007 óta tanít a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceumban. A Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület égisze alatt működő Ignácz Rózsa Irodalmi Körben író-olvasó találkozókat, rendhagyó irodalomórákat szervez. Kötetei: Nyitott ablak; A varázslatos szekrény. A Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának Fiatal Alkotók ösztöndíját 2018-ban, a Térey János alkotói ösztöndíjat 2020-ban kapta meg.

(Megjelent a Várad 2021/10. számában)

Illusztráció: Bányai Szabados Katalin alkotása

Copyright © 2021 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu