Kulturális folyóirat és portál

2014. június 2 | Biró Annamária | Irodalom

Zudor, az önmagát kereső

Elesett, szenvedő állatok, ugyanakkor egyenes gerinc, nincs alku, nincs a versben sem, mert ott meg a töredezettséget írja felül a formai tökély igénye. Nehéz ezeket egyeztetni, de Zudor János az önmagát folyamatosan kereső, a megtalált részeket kérlelhetetlenül szétszedő, analizáló lírájában ezt teszi. Mintha valamilyen mítosz, visszatérő, kísértő verstárgy lenne az iskolai szertárban mélázó csontváz, megjelenik ő több partiumi költőnél, KAF versei mellett többször a Zudor-szövegekben is (legmarkánsabban: Szinopszis; Az én csontvázam). A szatmári legenda szerint a csontváz egy költőé volt, aki életében nem tudott hírnevet szerezni, halálának lecsupaszított vázában lett tehát örök szemléltetőeszköz. Zudor életével és költészetével demonstrál: megdicsőülés vagy elrettentő példa lehet a költő örök sorsa, megfeledkezhetnek az élő költőről, lehet belőle példabeszéd, a vázat már nem a fizikai való maradéka adja, hanem a megjelent, olvasott, elmondott, értelmezett szövegek. És miről szólnak a szövegek? Várad ott van mindenikben, abban is, amelyik Istennel vitázik az elfuserált ember miatt, a rácsos ablakú szobákban ugyanúgy felvillan, mint az emberi kirekesztettségről szóló szövegekben. Mégis általánosabb emberi ügyekről szólnak ezek a szövegek, néha a problémák súlyától teljesen felszabadult, játékos nyelven.
Egy beszélgetésen Zudor mentálisan elidegenedett embernek nevezi magát, a szövegekben viszont az látszik, hogy a túl gyakran hosszú időre magára maradott ember empatikussá válik mindenféle emberi fájdalommal és kirekesztettséggel. Katonák, városi koldusok, elesettek, politikailag tönkretettek, kizsákmányoltak járnak ezekben a szövegekben denevértáncot (a szóhasználatot tőle kölcsönöztem, politikai reminiszcenciái is vannak), gyakran az állati világ képei tudják csak megjeleníteni a túl sok nyomorúságot. Mégsem szomorúak a versek, a meglepő szóösszetételek, a ritmus, a zeneiség még akkor is optimizmust sugároznak, amikor a puszta szavak a hullaszokás merevségét, a világ megváltoztathatatlanságát közvetítik.

Copyright © 2024 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu