Kulturális folyóirat és portál

CA0A3364

2026. november 16 | Fried Noémi Lujza | Kultúra

Vérmedve és zombik

A kolozsvári Váróterem Projekt Vérmedve című horrorkomédiáját láthattuk a Transilvania Színpadon vasárnap délután, a 12. IFESZT keretében. „2025. novembere. A Váróterem Projekt társulata Imecs-Magdó Levente rendező vezetésével Anton Pavlovics Csehov Medve című darabjának bemutatójára készül. Levente tudja, hogy ha az előadás nem lesz sikeres, rendezői karrierjének vége. Retteg a premiertől, de nem eléggé… Nem is sejti, hogy a bukásnál sötétebb veszélyek is leselkednek a társulatra, és hogy az előadást nem mindenki fogja túlélni.” – áll a darab ajánlójában, ez azonban csak halvány leírása a humorban bővelkedő előadásnak.
A Transilvania Színpad előterében, a nézők között jelennek meg az első szereplők, az ideges rendező, a kissé szétszórtnak tűnő kellékes, a főszereplő, akinek át kellene érnie a Lokálba a koncertre is. Pár perc után a színpadon keresztül érkezünk a nézőtérre, majd kezdetét veszi a kissé szürreális, abszurd próba, azaz a szereplők eljátsszák, hogy Csehovot próbálnak. A díszlet minimalista, asztal, hintaló, az inas pattogó gólyalábon (bionic boot, ha esetleg valaki így ismeri) közlekedik, a falon pedig – gyengébbek kedvéért felirattal is ellátva – egy puska, amelyik, ha az első felvonásban megjelenik, el is sül előadás közben a csehovi elv szerint. A puska el is sül később többször is, addig azonban bőven folyik a művér, hiszen egyszer csak zombik rontanak a színpadra, megtámadják a szereplőket és az egyik „nézőt”, aki másállapotban lévőnek tűnik. A társulat, bár elsőre úgy tűnik, nem tud mit kezdeni a helyzettel, kicsivel később immár leláncolt ajtó mellett folytatja a próbát – ami aztán fokozatosan átalakul helyzetelemzéssé, beismerésekké. Először még drogosoknak hiszik a támadókat, aztán kénytelenek elismerni, hogy másról van szó. Van itt sterilizált cutterral végrehajtott császármetszés, fura, bőrre vésett jelek, színészi és rendezői kételyek, eltűnt kellék és kellékes – akiről később kiderül, hogy a főszereplő kedvéért hagyta el a rendezőt – a szerelmét keresve bátran a zombik közé kirontó, majd azok közül gyanúsan épen visszatérő főszereplő.
Aztán persze kiderül az is, hogy a zombiapokalipszis sem véletlen, a nyomozó fia apja régi iratai között megtalálta a Necronomicont (H. P. Lovecraft ikonikus műve – szerző megj.) és két színésztársával elkezdte végrehajtania s sikert hozó rituálét. Bár a végső lépés, az emberáldozat előtt megriadnak, a gonosz már kiszabadult… Végre kell hát hajtani az áldozatot, és akkor vége lesz az ármánynak. A szereplők sorra halnak, fröcsög a művér, majd, mikor már úgy tűnik,  gyilkosság árán ugyan, de megmentették a világot, megérkezik a hatósági mentőcsapat, amelynek tagjait saját túlélésük érdekében egy kivételével szintén elteszik láb alól a társulat tagjai. A meghajláshoz szerencsére minden szereplő visszatér az életbe (és nem próbál harapni).

Fotók: Vigh László Miklós

Írta: Preiszner Miklós.
Játsszák: Antal Örs Deli, Balázs Ádám, Csüdöm Henrietta, Erdei Emese, Imecs-Magdó Levente, Kerekes Barbara, Kovács Emma; valamint Csepei Zsolt, Péter Izolda és Szűcs Tamás
Látványtervező: Váradi Tímea
Látványtervező asszisztens: Szűcs Tamás
Dramaturg, sound design: Preiszner Miklós
Technikus: Sipos Júlia
Rendező: Szilvay Máté

 

 

Copyright © 2026 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu