2011. július 24 | Máté Imre | Irodalom

Várad hívására

Én lettem idegen,
vagy ő nekem?
Pedig szépítgette
volt életem.

Fiatal szememben
fényesedett,
bájolta rám a
kedveseket.

Poros falumat
hűtlen hagyva
sok vágya sarkallt
akaratra.

Barát-gyűrűkben
részegedtem,
s maradtam éjre
elfeledtem.

Űjra falumban
ébredtem fel
magányom maró
gyötrelemmel.

Élek azóta
napot vágyva,
nyitni még szemem
a világra.

Törvénytelenül
még szeretve,
esküszöm józan
istenekre.

Tékozló fiúként,
ki elfáradt,
me gtérnék bűnösen
hozzád Várad.

Megjelent a Gyakorlótér c. antológiában (Budapest, 1989).