2017. január 10 | Igor Loffe | Irodalom

V. Noktürn – M. A.

Szív a szívben állunk, takar az este,
Szánk egymásba gyökerezve,
Néha szeretném, ha testünk se lenne,
Úgy a velő és a máj is ölelkezne.

Észrevétlen hajol rád az este,
Rám meg nádszál-testruháid leple,
Mintha kezed az én kezem lenne,
Mintha tested belém temetkezne.