Útról és Utazásról
Jecza Péter Útról és Utazásról című kiállítása (szervezők a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség, a JECZA Alapítvány és Galéria) a Memoria Jecza programsorozat égisze alatt jött létre, melyet a szobrászművész 2009-ben bekövetkezett halála után, az általa létrehozott művészeti alapítvány hívott életre. A család magángyűjteményéből válogatott tárlat megnyitójára március 16-án, hétfőn 18 órakor kerül sor, a nagyváradi római katolikus püspöki palota második emeleti kiállítótermeiben. A kiállítás kurátora: Sorina Jecza
Jecza Péter művészete mérföldkő a romániai képzőművészet történetében. Tehetségét és alkotói énjét az 1950-es évektől, a Marosvásárhelyi Képzőművészeti Líceumban, tanára, Izsák Márton irányításával, a szocialista realizmus virágzása idején bontogatta, majd a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, olyan kiváló tanárok vezetésével, mint Romul Ladea, Virgil Fulicea, Kádár Tibor, Kós András vagy Szervátiusz Jenő, végül Temesváron érett nemzetközi hírű művésszé, ötvözve a mestereitől tanultakat az európai művészetből merített elvekkel. Nagy iskola volt számára a Brâncuși alkotásainak szintetizáló ereje és Henry Moore földhöz tapadó, masszív szürealizmusa, a vele való találkozás elsöprő erejűnek bizonyult munkássága szempontjából. Jecza Péter korai alkotói korszakát egy elmélyült keresési időszak követte, asszimilálódott a rendelkezésre állóforrásokkal, egy formagyakorlat, egy vizuális diszkurzus kreatív énjével, az alkotói imperatívuszok megtalálásáért.
Két alkotói kísérlet összeolvadásából alakult kiállításunk: az első egy közvetlen vallási-spirituális reflexió, amit válogatásunkban a Keresztút sorozat jelenít meg, s amelyet a sepsiszentgyörgyi Szent Gellért római katolikus templom számára készített, másrészt kreatív önrefelxiói, egy olyan alkotói folyamat, amelynek során egyéni hangját, forma és szimbólum-nyelvezetét formálja egy alkotó.
A kurátori szöveget idézve, „Az Útról és Utazásról egy olyan alkotói út stációit jelöli, amelyen haladva, a művész megszabadul a mimézistól, s a transzifguráció segítségével egyensúlyt teremt a horizontális anyagi világ és a spiritualitás vertikalitása között egy saját maga végezte szintézisben. A kiállított munkák, távol állnak attól, hogy pusztán virtuóz gyakorlatok legyenek, sőt, a létfájdalomból, az emberi lét drámájából és az emberiség megmentésének lehetőségéből táplálkoznak. Mindehhez egy új, saját szobrászati alkotói nyelvezetet használ az alkotó.” (Sorina Jecza)