Kulturális folyóirat és portál

2011. augusztus 2 | Zsidó Ferenc | Irodalom

Ünneplő

Miért akarjuk mindenáron megünnepelni magunkat? – töprengett magában Laska. Azt hisszük, ezzel világgá kürtöljük? Meglehet, de a világ úgysem kíváncsi a mi ünnepünkre. Mindenki csak önmaga számára ünnep. Küszködhetünk hát, célunkat nem érjük el, s végül a mindenkori ünnepből csak a küszködésre emlékszünk.

Látszólag értünk, velünk ünnepelnek mások, de valójában csak ürügyül szolgálunk. Amikor megszületünk, apáink kötelességüknek érzik itallal ünnepelni érkezésünket. Amikor meghalunk, torunkon bánatot, fájdalmat, valamint éhséget és szomjúságot éreznek. A két pólus közötti úton pedig engedik, intézzük ünnepeinket úgy, ahogy lehet. És mi meg is teszünk mindent, szorította ökölbe kezét Laska, megvívjuk az ünnepeinket, mert mi emberek nagyon, de nagyon szeretünk ünnepelni.

Copyright © 2024 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu