Ujra megjött a tavasz

Fenn a hegyek kékes horpadékán
Napról napra fogynak a havak,
Lápmadarak nyomán a zsombék közt
A locsogó vadviz felfakad.

Szagos barkán vadméh gordonkázik,
Madár surrog nyiren, nádason,
Bajboncs között lompos rétifarkas,
Mint az árnyék, loppal átoson.

Zöld vetés közt dürröget a fácán,
Érdes hangja messze szétgörög,
A lanyházó tavaszi esőben
Varjak vájják a máló rögöt.

Dombok felől vadlibák eveznek,
Szárnyuk tükrén villogat a fény,
Hüvös szellő botladozik átal
A csetkáka tördelt levelén.

Illat pereg a nyiló mohára,
Lengő ködök ezüst füstje száll,
Párázik az erdők nyirkos alja,
Ring az alkony, mint egy rózsaszál…

Tünedezik már a fény a fákon,
Mint egy fürge, aranyos pele,
Csillagfénynél tündérek a rétet
Lila könnyel hullatják tele.