Töviseim

vakarom magamról
az éjszakát
nehogy megfojtson
undok fullánkja

hiába fürdetem magam
jottányi világosságban
újra rám tapad
a szuroksötétség piócája

sündisznóként élek
a tüzes nappalok
labdarózsái között
kunkorodó töviseim
lándzsahegyek