Kulturális folyóirat és portál

VAR okt 26_28_totiban 1

2021. november 19 | Várad | Kultúra

Tótiban fogtak először ecsetet, ceruzát

A közösségi oldalon, véletlenül találtam rá két fiatal tehetséges hölgyre, mindketten a festészet és a rajzolás szerelmesei. Az teszi őket különlegessé, hogy mindketten Tóti község lakosai és a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem hallgatói. Vincze Evelynt és Burca Íriszt még augusztusban kerestem fel szülőfalujukban.

Burca Írisz az idei érettségije után sikeres jelentkezett a marosvásárhelyi egyetemre, úgyhogy nemsokára egy teljesen új korszak, az egyetemi hallgatói évek kezdődnek számára. Mint mondta, nagyon várja már a tanévnyitót. Elemi és általános iskoláit Tótiban, középiskolai tanulmányait Margittán, a Horváth János Elméleti Líceumban végezte.

– Mikor érezte azt, hogy tehetséges a rajzolás és festészet terén?

– Már egész kicsi korom óta rajzolgattam, firkálgattam. Talán úgy ötödikes korom óta mindennapos lett ez a tevékenység, és észrevettem, hogy minél többet csinálom, annál jobbak lesznek a rajzok. Úgy érzem, mostanában jutottam el odáig, hogy kicsit jobbak a rajzaim és festményeim, és ezt mások is így értékelik. Az alkotásaimban senki sem segített, ha valamilyen nehezebb feladatra vállalkoztam, akkor az internet nyújtotta lehetőséget is kihasználtam.

– A festészet melyik ágát érzi magához közelebb?

– Régebben a rajzolás jobban vonzott, de az utóbbi időben inkább a festészet, főleg az olajfestészet, nagyon tetszenek az olajképek, és nagyon szeretek olajfestékkel dolgozni. A képeim elkészítése előtt általában inspirálódom valahonnan, s ha nem vagyok biztos abban, hogy valamit hogyan, miképpen kell megvalósítani, akkor utánanézek az interneten. Nagyon odafigyelek arra, miként néznek ki a színek, az árnyékok.

– Valaki, aki járatos a festészetben, értékelte‑e már az alkotásait?

– Még nem, nagyobb kiállításon sem vettem részt, de a tóti iskolában a nyolcadik osztály befejeztével, az egyik tanárnő biztatására, más diáktársam munkáival együtt bemutatták az alkotásaimat.

– Miként látja jövőjét a festészetben, van erről elképzelése?

– Én csak hobbiként szeretnék festeni. Szerintem ez nagyon jó időtöltés, kikapcsolódás, ezért úgy érzem, hogy szabadidőmben alkotok majd a jövőben is. Sok segítséget kapok nővéremtől, Mercédesztől, néha komoly ötletei vannak, hogy mit is kellene megvalósítanom.

– A festészet nagyjai közül kiket kedvel, melyik irányzat áll a legközelebb önhöz?

– Szeretem az impresszionista és realista festőművészeket, kedvencem az olasz Caravaggio is. Általában amikor elkezdem egy elképzelésemet a vászonra vinni, megnézem az ő alkotásaikat is abban a témában, a stílusukat tanulmányozom.

A 21. életévét októberben betöltő Vincze Evelyn is tóti születésű, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem harmadéves hallgatója. Ő is gyermekkora óta rajzol, legszívesebben portrékat.

– Édesapám is szépen rajzol hobbiszinten, ő irányította ezen a téren az első ceruzavonásaimat. Akkoriban én mindig lovakat akartam rajzolni, de nem sikerültek elég jóra. Bosszantott, ha rajzaim nem úgy sikerültek, ahogy én elképzeltem, eleinte nagyon óhajtottam és örültem, ha egy rajz jól sikerült, de ahogy tovább néztem, mindig találtam benne hibákat, és próbáltam fejleszteni magam. Főleg a szüleimnek mutattam meg a képeket, ők nyilvánvalóan dicsérték a munkámat, hiszen a gyermekük munkája mindig szép és jó. Ennek ellenére én láttam bennük a hibákat, azokat most is mindig észreveszem. Nem foglalkozott velem tanár vagy festőművész, bár a szüleim megadták volna azt a lehetőséget, hogy valaki irányítsa a munkámat, de én nem igényeltem. Az interneten videókat kerestem például arról, hogy miként kell hajat rajzolni, vagy hogyan tudok szemet rajzolni, hogy az élethű legyen, ennek a segítségével próbáltam fejlődni ebben a hobbiban.

– A festészet melyik ága áll közelebb önhöz?

– Próbálkoztam festészettel is, de a portrérajzolás jobban vonz, az emberek arca, a vonások hű visszaadása inkább foglalkoztat.

– Az egyetemen van lehetősége ezt a készségét fejleszteni?

– Nagyon ritkán van alkalmam erre, sajnos nincs különösebben időm rá, sok a tanulnivaló. Amikor itthon vagyok a szülői házban, akkor foglalkozom ezzel, de számomra most a tanulás az első. Amikor itthon diák voltam, több időm volt arra, hogy ennek a tevékenységnek éljek, volt olyan elképzelésem is, hogy a Nagyváradi Egyetem művészeti karán folytatom, de a középiskolában a reál tantárgyak felé kezdtem orientálódni, több lehetőséget láttam azokban a jövőt illetően, mint a művészetben. Végül is a középiskolában szerettem meg a biológiát, és választottam az orvosi fakultást.

– Gondolom, a szülei mellett mások is láthatták alkotásait.

– Természetesen. Felkerültek a közösségi oldalakra is, a középiskolában rajzaim ki voltak téve a folyosókra. Kiállításokon nem vettem részt, egyszer volt arról szó, hogy lesz egy, de nem jött létre. Ha egyszer lesz újabb lehetőség, mindenféleképpen élek vele.

– Esetleg a helybeli igen szép művelődési ház előcsarnokában, akár a falunap alkalmából, meg lehetne rendezni azt a kiállítást a két tehetséges fiatal hölgy munkáiból…

– Édesapámnak volt egy ilyen ötlete, csak még nem valósult meg. Az elmúlt időszakban a Covid-járvány miatt nem voltak nálunk közösségi rendezvények. Ennek ellenére a hobbimmal tovább foglalkozom, és fejlesztem magam. Ami a festészetet illeti, abba is „belemásztam”, de erre több idő kellene. Ám nem mondok le róla, hiszen a kreativitásomat így is tudnám fejleszteni, mert van bennem akarat. Egyébként maximalista vagyok, önarcképet még nem készítettem, mert jól ismerem magamat, és ha nem olyanra sikerülne, mint ahogy kinézek, azt nem tudnám elfogadni. A családtagokat sem szeretem lerajzolni, inkább másokról készítek portrékat. Végezetül azt szeretném ajánlani mindazoknak, akiknek a művészet eme ágaiban talentumuk van, hogy vágjanak bele, hiszen kiváló lehetőség ily módon eltölteni a szabadidőt. Mindenkinek ajánlom.

Dérer Ferenc

(Megjelent a Várad 2021/10. számában)

 

Copyright © 2021 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu