2016. június 13 | Krómer Ágnes | Irodalom

Szergej világgá megy

Szírek jönnek szép élet reményében,
ő kivándorol, mert nincs kolbászból a kerítés.
Nem lep meg, milyen hülye is az ember.
Csak az állandó ÉN, ÉN, ÉN, aztán TE.
Egy napig sem éheztél soha,
mégis azt hiszed, életed mostoha.
Csicska leszel, mert annak születtél.
Oly mindegy, merre repít a szél.