2011. augusztus 31 | Beke Sándor | Irodalom

Nagymama sír

Ha hozzá indultunk, a fejkendőjét
majdnem a szemébe húzta,
s a függöny mögött sírni készült.

Ha nem mentünk hozzá,
összerezzent minden autóburrogástól.

Amint megérkezünk,
az ablakára pillantunk,
de ő elköltözött az ablak mögül –
már nincs, aki elhúzza a függönyt.

Azért nem jön az ablakhoz
– hitegetjük magunkat –,
mert neheztel valamiért,
a nyári konyhában tesz-vesz
és ismét sírni készül.