2021. június 17 | Várad | Irodalom

Mint összebújó csermelyek

Mióta s hogy kerestelek,

miközben tudtam, jössz felém,

csobogva futsz, s egy új regény

kezdődik el velem, veled,

mint összebújó csermelyek,

belőlünk nő e csepp patak,

csend-tükrén mélye felfakad

és földöntúli fényt rezeg.

Hulláma hosszú életű,

tíz éve, hogy te ringatod,

köszönni nincs elég betű,

amíg ölelsz, a friss habok

dalát adom, szerény, de hű

szerelmet vall, erőt ragyog.

B. Mihály Csilla

(Megjelent a Várad 2021/5. számában)