Messzire jutni, hazatalálni
Vannak életutak, amelyekből nehéz egyetlen történetet kiemelni, Szakadáti Lászlóé ilyen. A Nagyváradról indult úszó, vízilabdázó, edző és sportvezető több országban élt és dolgozott, pályája során pedig a magyar úszás és vízilabda, az európai sportvezetés, a televíziós sport és a nemzetközi sporttechnológia világát is belülről ismerhette meg. A Pillanatképek című kötetben ebből a több évtizedes, fordulatokban gazdag pályából villant fel emlékeket Szakadáti László.
A könyvet július végén már bemutatták a Varga Vilmos és művésztársai – Partiumi Színházi Gyűjtemény elnevezésű színészmúzeumban a Kiss Stúdió szervezésében, augusztus 22-én pedig a Magyar Kulturális Napok Keretében a Darvas-házban került sor újabb találkozóra, ahol Jósa Attila Péter, a Bihari Napló sportszerkesztője beszélgetett a szerzővel. A második bemutató más megközelítést is lehetővé tett: a sportvezetői pálya kulisszái mellett szó esett az elmaradt olimpiai szereplésről, a magyar úszás és vízilabda jelenlegi kérdéseiről, a futballról, a zenéről és természetesen Nagyváradról is.
Az egyik legfontosabb momentum éppen egy elmaradt pillanat: Szakadáti László nem lehetett ott az 1980-as moszkvai olimpián, pedig úszóként a román élvonalba tartozott, s a kötetben is felidézi azt az időszakot, amikor az olimpiai részvétel még valóságos célként lebegett előtte. A könyvbemutató korábbi beszélgetésén külön is szó esett arról, miért nem lehetett ott Moszkvában, és milyen esélyei lettek volna.
Az életút azonban később a nemzetközi sport legmagasabb szintjeihez vezetett. Volt a Magyar Úszó-szövetség technikai igazgatója, a Magyar Vízilabda-szövetség főtitkára, majd az Európai Úszószövetség, a LEN ügyvezető igazgatója, illetve dolgozott a Magyar Televízió sportosztályán is. A Pillanatképek azonban nem pusztán sporttörténet: helyet kap benne a futball és a zene világa, valamint számos személyes történet és kulisszatitok.
Szakadáti a beszélgetés során arról is beszélt, hogy a sportolói szemlélet egész életén végigkísérte. Amikor pedig arról kérdezték, változtatna-e bármin, röviden válaszolt: „Nem döntöttem volna máshogy semmiképp.” Majd hozzátette: „Szerencsésnek mondhatom magam.”
Talán ebben a két mondatban sűrűsödik össze leginkább a Pillanatképek szellemisége. Nem minden úgy alakult, ahogy egykor eltervezte, de akár egy-egy kudarc után is olyan utak nyíltak meg előtte, amelyekről fiatal sportolóként aligha álmodhatott. Harminchat év külföldön töltött esztendő után pedig visszatért Nagyváradra.
Így a könyv végső soron nem csupán egy sportvezető emlékezéseinek gyűjteménye, hanem egy hosszú út személyes térképe is: indulásról, sikerekről, csalódásokról, találkozásokról és arról, hogy bármilyen messzire is visz az élet, bizonyos helyekhez mindig vissza lehet találni.
Lencar Péter
