Kulturális folyóirat és portál

VAR szept 10_lirai

2022. október 24 | Tóth Hajnal | Kultúra

Lírai lakoma

A Késsel és villával című verseskönyv – a Térey-ösztöndíjas Czilli Aranka kovásznai költő, író, tanár legújabb, idén megjelent kötete – olyan, akár egy üvegcse különleges esszenciálisolaj-keverék. Minden cseppje fontos, minden szó, sor, strófa lényeges. Minden csepp eljut valahová mélyen a lelkünkbe, az érzelemvilágunkba, és ott hat, ahol kell.

A négy fejezetre tagolt könyv mondandója olykor felráz a hétköznapok ránk rakta közönyből, fásultságból, hol a lelkünkbe facsar, hol meg felemel. Sok minden terítékre kerül, hiszen „csak késsel és villával ehetjük meg egymást” (Különös lakoma – a kötet utolsó verse). Családi kapcsolatok, egymáshoz fűződő kötelékek, amelyekhez hozzátartozik a képmutatás és a szeretet, a fájdalom és az öröm. Az esszenciában megtalálható a lét jó néhány nagy kérdése, a külső és belső tájak megkapó szépsége, az elmúlás melankóliája, szeretteink elvesztése, a szülőföld, a hit motívuma.

Az első rész a Térkép. E furcsa lelki térképen a grafitvonalak mint az elmúlás létrafokai, itt van a mindenség ragyogása és sötétsége, emlékek lapulnak meg a villa hegyén, a tányér peremén, leejtett falatok foltján. Egy anya, kinek arca tükör: „anyácska, sápadó gyermekem / pusztulunk lassan, mint vízben a rozsdás kések.” Magam elé képzelhetem az idő smaragdzöld kacagását, valakit, aki „talpat és lelket gyógyított”. Hiánnyá hegesedik az álom; „üzemanyag híján / a jövőt mint egy álomutazást / lemondjuk.”

A második fejezet, a Titkok megmutat megannyi kiváltságos pillanatot. Azt, hogy szépen is lehet. Élni. Szeretni. Ahol „A boldogság / egy fa árnyékában lakik”. A Szomjas vándor monológjából megtudjuk, miért nem halnak benne szomjan a remények. És itt találhatók a pillanatok üveggömbjei és vízcsepp-tükrei, a hazatérés megnyugvása, a rejtőzködő isten, a múlt fájdalmait jelző mérföldkövek, az idő mint elnyűtt pulóver és a múlt idővé lett férfiak.

A harmadik rész a Lakoma: levegővételnyi értelemkeresés, mindent átjáró hiány, zsoltárvers a bizalomról, a felnőtté válás és világűrnyi magány súlya. És a szeretni akarásba beleposhadó ember fohásza: „Istenem, adj könnyeket, / hogy legalább egy felhőt / rásírhassak erre az égre!”

A negyedik fejezet a Körforgó, melyhez hozzátartozik a 24 strófás Adventi kalendárium, a csokorba kötött jégvirág, a napfelkelte fényes csodája, az ölelések mint csodaszép díszek. S a már említett Különös lakoma a legvégén: „Bekebelezni azt kell, / ami nem ízlik.”

A könyvet kézbe venni is öröm. Az elegáns fekete borítón Ördög Fanni ötletes, kifejező grafikája. Kívánom, hogy minél több olvasó ízlelje, kóstolja, érezze e versek zamatát.

Nyitókép: A Késsel és villával az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban jelent meg 2022-ben a budapesti Művészeti és Irodalmi Jelen Kft. gondozásában, szerkesztette Varga Melinda

(Megjelent a Várad 2022./9. számában)

Copyright © 2022 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu