A kultúra, a művészet erőt ad
Bán Mór író, a nagysikerű Hunyadi-regények (mely a népszerű Hunyadi filmsorozat alapjául szolgált) szerzője volt a vendége nemrégiben a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Nagyváradi Képzési Központjának. A közönségtalálkozón Tőtős Áron váradi történész-muzeológus beszélgetett az íróval.
Bán Jánosnak, azaz írói nevén Bán Mórnak esze ágában sem volt kölyökkorában, hogy író legyen. Ám nyolcadik osztály végén hármasa volt magyarból, és a gimnáziumi továbbtanuláshoz legalább négyes kellett. Eszébe ötlött, hogy elkezd regényt írni, amit majd kiadnak tanév végére, s a magyartanárnő egy csapásra minimum négyes osztályzatot ad neki. Egyik osztálytársa közreműködésével matekórán le is firkantott másfél oldalt a „regényből”. A két füzetlappal és „nagy mellénnyel” besétált a kecskeméti napilap, a Petőfi Népe szerkesztőségébe. Gál Sándor, a főszerkesztő mosolyogva fogadta, ámde nem utasította el, csak felvilágosította: nem árt, ha egy irodalmi alkotásnak van eleje, közepe és vége. Lelkesítette a fiút, mondván: ha megfogadja a tanácsait, leközlik, amit ír. Sanyi bácsi buzdítására írt egy novellát, amit az édesanyja legépelt írógépen, és láss csodát, az elbeszélés megjelent az akkortájt mintegy hetvenezres példányszámú lapban. A sikerélmény olyan, akár a falat kenyér, jegyezte meg Bán Mór, ám úgy vélte, ez csupán amolyan jóféle kaland volt. Később, a katonaságnál az általa kitalált történetek mesélésével szórakoztatta bajtársait, akik unszolták, hogy vesse papírra ezeket.
Elmondta: az irodalomban minden műfajt szeret. Jó néhány sci-fi és fantasy könyve jelent már meg. Lenyűgözte Robert Merle nagylélegzetű regénysorozata, a Francia história. A kortárs magyar írók azonban nem nagyon foglalkoztak történelmi regények írásával, pláne regénysorozatok nem voltak, holott a magyar történelem rendkívül érdekes. Az emberek zöme a kultúrából meríti a tudást. Egy regény pedig alakítja a történelemhez való viszonyulást. Sok mindent rendbe kell tenni egy nép múltjában, és az is fontos, hogy ne csak a depresszív, lelombozó múltbéli eseményekkel foglalkozzunk. A középkor például elképesztően izgalmas. Ugyanakkor, hangsúlyozta Bán Mór, az irodalomnak, a filmnek nem ugyanaz a feladata, mint a tudománynak. Minden regény műfaji besorolása fikció. Egy irodalmi mű esetében dőreség volna számonkérni minden részletében a realitást. Egyszersmind egy történelmi tanulmánytól sem várható el, hogy izgalmas legyen. Kiegészítik egymást. A Hunyadi-regénysorozat és a filmszéria fölkeltette az érdeklődést az adott korszak iránt.
Amikor belevágott a Hunyadiak történetének megírásába, eleve három nemzedék életútjának fölelevenítését tervezte: Hunyadi János, Hunyadi Mátyás és Corvin János. A kutatómunka során temérdek érdekességet talált, amit mind bele lehet szőni a regényekbe.
Szó esett arról is, hogy Hunyadi Jánost több nemzet is magáénak vallja. „Ne mai fogalmakkal gondolkodjunk ötszáz évvel ezelőtti eseményekről. Egy embert a tettei, a gondolkodásmódja határozzák meg. A mi népünk esetében is csodálatos a sokszínűség. Figyelemre méltó mindaz, ami miatt a nemzet magyarrá tudott válni. Fontos, hogy ne nacionalista szempontból tekintsünk a múltra és az etnikai kérdésekre” – fogalmazott az író.
Beszélt Hunyadi János figurájáról, aki „túl becsületes volt ahhoz, hogy politikus legyen”. Jószándékú katonaemberként arra jutott, hogy nem tudják megvédeni az irdatlan hosszú határt, ezért támadni kell. „Nem tudjuk, mikor és hol született Hunyadi János. A mesék ködéből emelkedett ki.”
Mátyás király megítélése korántsem egyértelmű. Az alattvalók gyűlölték, amiért négy-ötszörösére emelte az adókat a birodalom megerősítéséért. Bizonyos idő után nevelője, Vitéz János sem értette meg. Van, aki szerint hiú zsarnok volt, mások meg úgy vélik, ő volt a legnagyobb, legjelentősebb magyar király, akinek minden cselekedete nagyszerű volt.
A női karakterek megrajzolása szintén roppant érdekes volt. Szilágyi Erzsébetnek – János halála után – egyben kellett tartania a családot és a birtokokat, és nagy elszántsággal tette mindezt. Brankovics Mara, aki valóban II. Murád szultán felesége volt, bölcs, hatalmat befolyásoló nő és kiváló diplomata volt, és meglehetősen különös az életútja.
Bán Mór arról is beszélt, miként közreműködött a tévéfilmsorozat létrejötténél. Tíz epizód elkészítésére adódott lehetőség, ezért a rengeteg cselekményszálnak csupán a töredéke fért bele. Elfogadta azt, hogy a film önálló alkotás, ami a regény „génjeit” hordozza. Úgy meséljék el a történetet, hogy a világon mindenütt értsék – ezt a célt is szem előtt tartották. Izgalmas volt belekóstolni a filmírásba.
Végezetül az író kifejtette: az évszázadok során voltak idők, amikor itt, a Kárpát-medencében békességben éltek egymás mellett a népek, és volt, amikor, harcoltunk, öldököltük egymást. És olyan időszak is akadt, amikor összefogtunk egymással. Ezért bír jelentőséggel az, hogy miként tekintünk a múltra, és miféle következtetéseket vonunk le mindebből. Léteznek jó és rossz történelmi korok. A kultúra, a mindenféle művészet pedig erőt ad és elgondolkodtat múltunkról, jelenünkről és jövőnkről.
Fotó: Torkos Márk