2014. július 10 | Kovács Károly Márk | Irodalom

Kontyoló

Lám míly csoda sárga a csőre, kakas!
Nem óckodik tőle a kotkoda tyúk,
De félelem űzi a kisgyerek álmát,
Kettejük közt nem hosszú az út!

Tyúksereg ámul, meglepve nézked:
Kisgyerek bátran hátra merészked.
Fát rak a vállra, tűre a fát
Vinne be, ámde csőröl a váll!

Halszeme rámered, ajka beáll,
Színtelen füstöket fúj, karikát!
Válla az ég fele ér,
Sarka sebes csupa vér.

Bár futna a gyermek is, szállna, remél,
Már nincs az a zsoltár, mi célba is ér!
És vállak a vállra, a tyúk fia vádol:
Még bátor-e kend fiam mától e lápon?

Férfias ösztön a válaszadás,
Szálfa a szájba a számlaszabás.
Tyúk fia alszik, örökre a talán,
Kisfiam ébred az önravatalán.