Kiszemeltem egy fát
Kiszemeltem egy fát
és azóta minden más
a hátam mögé került.
Mint összeesküdött szervek a testben,
homályban himbálózunk.
A gyalázat fenséges gödrei várnak.
Gyere, zuhanjunk fénysebességgel
a tapinthatatlan mocsarak tükrei felé.
Emlékezz,
tollasozás közben hányszor vetődtél bogáncsba.
Ez sem lehet más.
És csak egyikőnk,
a legszenvedélyesebb aszkéta,
csak ő fog a gravitáció kékes-zöld
halmába becsapódni.
A többiek itt lengünk majd tovább
a vég ámulat-fonalain,
grimaszok nélkül.
Micsoda térfogatnövelő sötétség!
Mi vagy, világegyetem? Marxista-leninista?
Neo-kommunista? Prozelita?
A vers gravitációs teréből még senki
nem áll készen megbirkózni a valósággal
csupán mint egy újabb szimulákrummal –
Sequoia Nemzeti Park.
Még ez sem gondolkoztat el?
Világegyetem, pont akkora vagy,
mint ez az értelemzavar.