Képek, szavak, tárgyak a nagyváradi Szigligeti Színház 125 évéből
Megismerni a régmúlt időket és visszaidézni a közelmúlt meghatározó pillanatait – ezzel a gondolattal készültünk a nagyváradi Szigligeti Színház megépítésének 125. évfordulójára. Százhuszonöt év rengeteg idő, nemcsak egy emberi életben, hanem egy színháznál is, mely számtalan előadásával, neves színészeivel és lelkes közönségével éltet egy közösséget. Ahogy a kollégáimmal beszélgettünk a színházról és egy kiállítás lehetőségéről, rájöttünk, hogy nemcsak történetekből megismert, hanem személyes emlékeket is őrzünk,és szeretnénk úgy tekinteni erre a százhuszonöt évre, mint amelynek mi is részesei vagyunk.
Színháztörténészek, az intézmény irodalmi titkárai dolgoztak azon, hogy évről évre, színházi évadról évadra megírják a nagyváradi színház létrejöttének, építésének történetét és dokumentálják az egykori előadásokat. Az előttünk történtekre érdeklődéssel, a saját élményekre pedig nosztalgiával tekintünk, de persze mindkét folyamat értékes lehet. Egy kronologikus kiállítás helyett most egy olyat terveztünk megvalósítani, amely a nézőket is egy ilyen közösségi emlékezésre hívja,annak szubjektív és asszociációs jellegét hangsúlyozva. Így, mondhatni, két fókusszal gyűjtöttünk anyagokat: a színház történetét meghatározó eseményekről és számunkra meghatározó színházi élményekről. A látogatókra is ilyesmi vár – egy történeti és egy szubjektív emlékezés összhangja.
A színház levéltárában rengeteg anyagot rendszereztek és tárolnak, ebből természetesen sok minden kiállításra került. Volt, amikor tudtam, mit keresek, de volt olyan is, hogy sorra ki-kivettem egy-egy tárolót, kíváncsian, hogy vajon mi történt abban az évben. Bár a tárgyak típusa digitálisan ismert volt, mégis ragaszkodtam hozzá, hogy kézbe vehessem, és magam válogassak közülük. A rendelkezésünkre álló anyagok mellett szerettem volna felvenni a kapcsolatot a város azon intézményeivel, amelyeknek bármilyen képi vagy írásos dokumentuma lehet a színházról. Főként azért is, mert a színház működésének első ötven évéből, gyaníthatón tűzvész miatt, a színház levéltárában nem sok minden maradt fenn. A kutatás során sikerült olyan darabokra bukkanni, amelyeknek a megszerzése a tárlat megvalósítása alatt végig lendületben tartott. Az anyagok gyűjtése közben türelmetlenül vártam a telefonhívásokat, hogy a különböző intézményekben valaki talál-e bármit az első évtizedekből.
A Nagyváradi Levéltárban például az 1910-es évekből maradtak meg plakátok, ezeket hosszú idő után először mi kerestettük elő, másolataik pedig a kiállítás anyagát gazdagították. A Körösvidéki Múzeum munkatársai a színház építéséről készült fényképekre hívták fel a figyelmem, ezek olyan kültéri és beltéri fotók, melyek csak az ő birtokukban vannak meg. Ezekből másolatokat kaptunk, de maga a tény, hogy most az emberek elé kerülhettek, izgalommal töltött el.
Az Ady Endre Emlékmúzeumban őriznek egy 1902-es emlékszalagot, melyet egy virágkosáron maga Ady Endre kapott Műhelyben című színdarabjának bemutatóján. Amint erről tudomást szereztem, a kollégákkal azon dolgoztunk heteken keresztül, hogy a kiállítás idejére visszakerülhessen a színházba. A bonyodalmas folyamat végén elhozhattuk a szakszerűen megőrzött szalagot, amelyet már-már lélegzet-visszafojtott tisztelettel helyeztem el a biztonsági rendszerrel védett tárlóban. Megtörtént, és a különleges, feliratos szalag eredetije csak a színházban tekinthető meg.
A polcokon, dobozokban, szekrényekben való kutakodás után arra gondoltam, hogy ne csak a megszokott tárlókat használjuk, hanem alakítsunk ki különböző pontokat, ahol a látogatók, ahogy azt mi is átéltük, megtapasztalhatják, milyen rendkívüli élmény ezekre az érdekességekre rábukkanni. Így lettek a tárlatnak interaktív részei, ahol például fotókat lehet nézegetni régi és repertoáron lévő előadásokról, társulati tagokról, az épületről, úgy, mintha a nagyszülőknél egy régi dobozkában kutakodnánk. Kézbe vehetők továbbá újságcikkek, műsorfüzetek, szórólapok, plakátok másolatai és korábban használt kellékek is. A díszes nagy tükör előtt előadásokban viselt jelmezt és parókákat lehet felpróbálni.
Az első tárlóban többek között újságok és plakátok eredetije van a századelőről, a társulat által használt régebbi és újabb szövegkönyvek mellett pedig a fentebb említett fotók találhatók a félkész épületről. Ezek a tárló különlegességei, hiszen a Fellner és Helmer bécsi cég által tervezett és egy év alatt (1899-1900) felépülő színház kezdetleges, még díszítetlen állapotát láthatjuk.A második tárló a színház időszakos kiállításainak állandó eleme. Itt a 2010-es felújításkor talált időkapszula tartalmából kapnak ízelítőt a látogatók; a zárkövet a színház átadásakor, 1900-ban helyezték el az alapító oklevéllel. A harmadik tárlóban olyan tárgyak és dokumentumok kaptak helyet, amelyek a színházi dolgozók közösségének együttes munkájába adnak betekintést. A társulati fényképek, műhelyfotók, rendezői levelek és megjegyzések, telegrammok és szövegkönyvi feljegyzések mellett a kelléktárból és a fodrászatból is kerültek be tárgyi emlékek. A negyedik tárlóban a korábban említett emlékszalag van, amelynek a kiállítása alkalomhoz illő volt.
Az elmúlt 125 év egy-egy időszakának, előadásának meghatározó pillanatait kiragadó tárlat egész évadban, 2026 júniusáig látogatható, és egy előadásszünet ideje alatt vissza lehet tekinteni a régmúltra és arra a közelmúltra, aminek már mi is részesei voltunk. Érdemes lehet többször felmenni az emeleti páholyzsebbe, és több alkalommal is belemerülni a kihelyezett tárgyak, képek, szövegek sokaságába. A közösségi médiás platformjainkon egész évadban képeket és érdekességeket teszünk közre, 125 év 125 pillanatát ragadva ki.
A körülöttem dolgozók, illetve más kulturális intézmények alkalmazottai tanácsokkal láttak el, vagy épp saját gyűjteményükből járultak hozzá a kiállításhoz – hálás vagyok érte. Köszönetemet fejezem ki a színházi levéltárnak, a Körösvidéki Múzeumnak és az Ady Endre Emlékmúzeumnak, a Nagyváradi Levéltárnak és a színház munkatársainak. Öröm volt számomra, hogy keresgélhettem, kutakodhattam. Megható volt az írásos emlékeket, üzeneteket olvasni. A „háborús-borús” időkben is játszó színész szavai pedig megerősítették mindannyiunk hitét abban, hogy igenis érdemes ellenállni a nehézségeknek – magunk miatt és a jövő közönségéért is.
Kellékek, plakátok, műsorfüzetek, képek, feljegyzések emlékeztetnek színházunk gazdag éveire, és biztatnak arra, hogy tisztelettel és hittel írjuk tovább a Szigligeti Színház történetét. A kiállítás kurátoraként úgy gondoltam, hogy érdemes a múltról és a jelenről valamiképp egy időben beszélnünk. Ez a százhuszonöt év nem lezárt történelem, hiszen ott van a falakban, a színpadi deszkákban, a nézőtéren és a páholyokban, mert nem csupán a gyönyörű épület, hanem ami itt történt, az mind-mind a mi színházunk.
István Zsuzsanna
Kurátor: István Zsuzsanna irodalmi titkár
Az anyagokat gyűjtötték: Fazakas Márta irodalmi titkár; Fekete Enikő művészeti titkár; István Zsuzsanna irodalmi titkár
Szakmai munkatárs:Váradi Boglárka színházi levéltáros
Főigazgató: Czvikker Katalin
Művészeti vezető: Novák Eszter
(Megjelent a Várad 2026./1. számában)
