Kulturális folyóirat és portál

2022. június 18 | Várad | Irodalom

Júdás-fordulástól A bor áldozatáig

Csávossy György István versei:

Veneratio

Mennek, egyre csak mennek, végeláthatatlan sorban.

Arcukon fehér lepel,

menetelnek büszkén, némán, alázatosan.

Nekik osztották a bárány-sors

áldozatát,

nyolcvanasok, kilencvenesek,

rég megfizették már Kharón szolgálatát.

Mit építettek, ma romba dőlt világ.

Vonulnak fénylő szemű, agg férfiak,

töpörödött anyókák mennek velük,

zokogni némán tudók,

kiket megedzett a háború iszonya,

a légópince, a szirénaszó.

Az elszakadás pillanatában

nem simogatja senki arcukat,

hiába nyújtják ösztönök diktálta törvény szerint

földi létbe kapaszkodó,

reszkető karjukat.

Vigasztaló csókot nem lehel

barázdás arcukra senki.

Egy rövid sóhaj, és távoznak a Fénybe,

kisimult arcuk, mosolyuk üzen:

– Fiam, ne rettegj!

Mi megmutattuk,

a romok, a hamu új világot terem.

Légy új élet alkotója, és ne feledd

az imát! S mert majd

neked is kijár, nem feledheted

– unokád se feledje soha –

az új világ-építőnek járó tiszteletet.

 

A bor áldozata

Mikor palackod vérének

utolsó cseppje hull pohárba,

mélyedj magadba.

Ég nem sötétül,

elmaradnak a csodás jelek.

Te, áldozati ajándék részese,

hirdesd alázattal:

értünk jött közénk,

megittuk vérét.

Most bevégeztetett.

 

Et resurrexit

Új tavasz, húsvét,

barackvirágzás.

Sorsunk fehér gyolcsa

összehajtva pihen.

Rajta egy arc nyoma,

fölséges tünemény,

üzen: válasz a fény.

Új élet éled,

ne késlekedj, ébredj,

kelj fel és járj, remény!

 

Júdás-fordulás

Mi lett volna ha mondjuk

Júdás azon a végzetes estén

miután csókjával elárulta a Mestert

az ártatlan vért

miután a templom földjére dobta

a harminc ezüstpénzt

ártatlan vér árát

mi lett volna ha úgy dönt

mégsem akasztja fel magát

hanem később valamikor

mondjuk még a hét első napján este

mikor a Mester

a rettegő többinek megjelent

ha mondjuk akkor Júdás is

belép azon az ajtón

és ismét megcsókolja Jézust

ezúttal igaz csókkal

könnyes csókkal

megbánó csókkal

szívből jövő csókkal

őszinte csókkal

mint a kisgyerek

ha rossz fát tett a tűzre

s kéri apja bocsánatát

és azt mondja

Mester engem küldj Etiópiába

az emberevők közé

mi lett volna

ha akkor megszületnek Jézus

legszebb szavai

miket ma nem lelünk az

Evangéliumban?

 

A csávosi templom

Templomépítő szépapám

letekint a felhők közül,

az egyik szeme könnyezik,

a másik örül.

Mert százhuszonöt év után

a régi templom ma is áll!

Vén padjai közt csend honol

egész éven át.

A néma szentek a falon

várják mélán, türelmesen

búcsú napján a karzatról

zengő éneket.

Mert évente ez egy napon

egy kis csapat útnak ered,

megtér a szellemfaluba,

hol keresztelkedett.

Szépapám törlőnek használ

egy kósza bárányfelleget,

de nézd csak a másik szemét:

sír-e vagy nevet?

 

Bolondos április

Huncut áprilisi szellő

repít sapkát, kalapot,

s szárítgatja kint a téren

a frissen mázolt padot.

 

Füttyent, mint egy vásott gyermek,

tovaszáguld, s búcsút int.

Elhúz csini nimfák mellett,

szoknyát libbent, s rám kacsint:

 

– Ingyen műsor volt, barátom,

te kivénhedt szeladon;

legközelebb jössz egy sörrel

a főtéri teraszon!

NÉVJEGY: Csávossy György István (Kolozsvár, 1953) apja, Csávossy György (1925–2015) ismert borász, szakíró, költő, színpadi szerző szakmai nyomdokain haladva közel két évtizedig a borászatban dolgozott. Az ő halála után kezdett írni, mint mondja, ez segített feldolgozni a történteket. Első verseskötete, az Apám könyve 2020-ban jelent meg, idén jelent meg a másdik verseskönyv Múló nyár bora címmel, ennek anyagából válogattunk.

(Megjelent a Várad 2022./4. számában)

Copyright © 2022 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu