Jakabffy Elemér emlékiratairól
2014. május 19-én emléktáblát avattak a szatmárnémeti úgynevezett „hídontúli” temetőben. Egy évvel ezelőtt emlékeztek meg a neves kisebbségpolitikus halálának ötvenedik évfordulójáról. Akkor a család egyik Nagyváradon élő tagja, az építészmérnök Jakabffy László elhatározta, hogy saját költségén emléktáblát állíttat a megkopott egyszerű beton síremlékre fekete márványból, rajta Jakabffy Elemér képmásával, nevével, születésének és halálának dátumával és a következő szöveggel: „Jogainkért és megmaradásunkért küzdött egy életen át.” Az emléktábla avatásán Varga Attila alkotmányjogász és Muzsnay Árpád tanár-újságíró méltatta Jakabffy Elemér érdemeit, munkásságának aktualitását.
A család felajánlotta közlésre a kéziratban maradt Jakabffy-naplókat, emlékiratokat, melyek rendezésre és feldolgozásra várnak, és elsősorban kiadóra, hogy közkinccsé váljanak ezek a rejtőzködő értékek. Az alábbi írást és az azt követő részleteket figyelemfelkeltő szándékkal adjuk közre. Az első részlet önvallomás, a második pedig, amelyben egyes szám harmadik személyben ír önmagáról, a kiadásra váró, eddig meg nem jelent kéziratanyag részlete.
(szövegközi alcím) Jakabffy Elemér – a kisebbségvédelem apostola
A vegyes etnikai összetételű egykori Krassó-Szörény vármegyében született Jakabffy Elemér már ifjú korától kezdve elkötelezett harcosa volt az együtt élő nemzetiségek egyenjogúságának, békés egymásra figyelésének, barátságának.
Rendkívül változatos életpályáját, értékes életművét Balázs Sándor neves erdélyi történész-közíró több tanulmányban és az általa gondozott Jakabffy-művek kiadásainak előszavában hitelesen elemezte, értékelte, kijelölve helyét és szerepét mind a közéletben, mind a társadalomtudományokban. Néhány adattal olvasóink számára mi is kiegészítjük, hogy teljesebb legyen a róla alkotott kép.
Már kora ifjúságától politikai pályára készült. Jogakadémiát végzett Budapesten, majd hazatérve bekapcsolódott szűkebb hazájának közéletébe. 1910-ben, 29 évesen országgyűlési képviselővé választják, s attól kezdve 1918-ig itt fejt ki hasznos tevékenységet. 1918. október 21-én részt vett az országgyűlés utolsó ülésszakán, amikor értékelése szerint „a monarchia temetése ment végbe, azaz Magyarország összeomlása”.
A kisebbségi sorsba jutott volt képviselő Lugos megyei zaguzséni birtokán nem maradt tétlenül, hanem felismerve az új helyzetből adódó új feladatokat, azok megvalósításába fogott. Erről az alább közölt naplórészletekből szerezhetünk tudomást. Anélkül, hogy kitérnénk sokoldalú, gazdag tevékenységének felsorolására, szükségesnek tartjuk kiemelni, hogy 1922 és 1937 között ötször választották meg a bukaresti parlament tagjává az akkori Magyar Párt szavazói. 1925-től 1937-ig évenként képviselte a romániai magyarságot Genfben, illetve Bernben a népkisebbségi kongresszusokon.
1922-ben megalapította és szerkesztette a Magyar Kisebbség című folyóiratot, s egy évvel később annak román nyelvű változatát, Glasul Minorităţilor címmel, és írta tartalmas, bátor, de kiegyensúlyozott gondolatokat megfogalmazó cikkeit. Ugyanakkor számos tanulmánya, kötete is megjelent ezekben az években. Munkásságának elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották.
Jelen írásunkban nem törekszünk Jakabffy Elemér életművének részletes elemzésére, sőt puszta felsorolására sem, mivel ezt már többen szakszerűen és alaposan elvégezték. Célunk felhívni az érdeklődő olvasók, kutatók, sőt a kiadók figyelmét egy olyan tényre, amely még hitelesebbé teheti a Jakabffy Elemérről alkotott képet, és igazolja írásunk címében megfogalmazott állításunkat.
Jakabffy Elemér leszármazottai igen gazdag kéziratos anyagot őriztek meg, melyben a szerző – feltehetően az utódai számára, de talán nemzeti közösségünk okolására is – részletesen leírja családja történetét, saját életpályáját, tevékenységét, élményeit, végül üldöztetését, kényszerlakhelyre való száműzését. Teszi mindezt az igazi nagy személyiségek bölcsességével, „sine ira et studio” – harag és elfogultság nélkül –, pedig de sokszor mennyi oka és milyen joga lett volna hozzá!
Napjainkban is nagy szükség lenne hasonló gondolkozású és ilyen cselekvő személyiségekre, akik eredményesebben tudnák képviselni az egyre gyengülő, fogyó, kisebbségben élő magyarságunk érdekeit, biztosítani fennmaradásunkat. Olvasva Jakabffy Elemér eddig ismeretlen, nem közölt kéziratait, egyre jobban meggyőződünk arról, hogy az ő gondolkozásmódja, társadalomszemlélete mennyire aktuális, és a mai rohanó, individualizálódó, értékvesztő világunk számára is van üzenete. Ezt az üzenetet viszont ki-ki a maga számára olvashatja ki, értheti meg Jakabffy Elemér eddig rejtve maradt írásaiból. Ennek igazolására és a remélt kiadói érdeklődés felkeltésére teszünk közzé egy válogatást meg nem jelent írásaiból, melyeket a leszármazottai őriznek és bocsátottak rendelkezésünkre.