Én voltam idegen
A vágóhíd előtti megállón is tíz fokos a február,
Bár most másképp fúj a szél.
Nekem ő volt Kína,
13 vörös csomó, Peking szaga,
Az engem kísérő szellemek,
Tartozékos állatok,
Halált hallgató fatörzs arcú bácsik,
Az úton-útfélen nagyot köpő emberek,
A színes cserepek a nyári palotán,
A leves, a tészta, a rizs, a selyem, a skorpió,
A repülőn 10 órán át játszott David Bowie-szám,
A gyönyörű perzsa az amszterdami reptéren,
Akivel talán tudtam volna élni.
Lennék most magam helyett inkább Kerouac keze alatt 35 méter papír,
Apokaliptikus zaj egy váróteremben,
Gibraltáron futkosó majom,
Föld, víz, tűz, szél, levegő, ég, éter, fény, tükör,
Világvégi seggfej, aki éjjel-nappal zűrösen zenél,
Vagy tetszhalott vers egy kézfejen.
Nélküle vagyok, élni, halni.