Kulturális folyóirat és portál

VAR nov 28_29_emlekezes 1

2021. december 16 | Várad | Kultúra

Emlékezés Matza Gyulára

Született Matza Gyulaként 1950. április 17‑én. Élete szerelmének, Murányi Éva festőművésznek a megtalálása után, akivel a Francisc Hubic Művészeti Iskolában ismerkedett meg fiatalon, és aki múzsájává is vált, Murányi-Matza Gyula lett. Tinédzserkorától kezdve dalszövegeket ajándékozott karácsonykor meg születésnapokkor az osztálytársának, Virányi Attilának, aki megalapította a kommunizmus idején Románia leghíresebb és egyik legsikeresebb magyar zenekarát, a Metropol Group együttest.

Első versajándéka az Égig érhetne az ének című dal volt ’68-ban. Ez a rockbanda himnuszává vált, és ez lett a legendás Fehér album utolsó dala. Ezt az alkotást negyven évvel később, 2015-ben kiegészítette még két strófával, melyeken érezhető az időbeli távolság, az érettség, a mély tartalmi mondanivaló, amihez nemcsak az évek múlása, de a több mint tizenöt évnyi betegség is hozzájárult. A Metropol-nóták mellett, amelyeket hivatalosan közzétettek, s emiatt cenzúrázottan, virágnyelven kellett megfogalmazni a szövegeket, számos dalt írt Trifán Lászlónak, akivel szoros alkotói, baráti kapcsolatban állt. Dalszövegeinek egy része tehát Trifán-lemezeken szerepel. Mindemellett írt a nagyváradi Mobil Tip együttesnek is, amelyben Trifán Lászlóval és Burchard Pállal, azaz Boogie-val játszott közösen, Matza Gyula a doboknál. Erről sajnos nem maradtak fenn hangfelvételek, csupán írásos szövegek. Az Elekes Emőke vezette Vox Humana női zenekarnak is írt szövegeket. A Tibor Ernő Galéria alkotói csoportjának is tagja volt a kezdetektől.

A fennebb említett, ismertebb anyagai mellett rengeteg publikálatlan és megzenésítetlen verset írt. Ezek közül a következőket halálának 3. évfordulója alkalmából (2018. november 11‑én távozott e földi létből) bocsátotta rendelkezésünkre családja (felesége s egyben dalainak-verseinek múzsája, lánya, Matza Teréz, aki a Kedvesem című múzsaverset megfilmesítette, és fia, Murányi-Matza Mihály, aki maga is képzőművész). A kiegészített Égig érhetne az ének, minden Metropol-koncert záródala pedig kihagyhatatlan.

 

Sápadt a nap

Sápadt a nap a hideg föld felett

ősz van és tél jön, hó és fagy

minden élő társhoz menekül

barátom, fázom egyedül

fázom, barátom, merre vagy?!

 

Sápadt a nap a hideg föld felett

fázom, barátom, elmentél

nem is élsz tán s minden hazugság

barátság sincs, csak hazudták –

üres szívemben zúg a szél.

 

Mennyire szerettem volna

Virágnak hitted a virágot

kőnek a követ

az embereket embereknek

 

mennyit mesélhettem volna neked

mennyire szerettem volna mesélni

 

de te leszakítottad a virágot

elhajítottad a követ

és embernek érezted magad

 

és nem értetted a sírásom

 

Este a hegyen

A nap a könyvtár mögé esett, megnőttek

az árnyékok. Szerettem volna úgy maradni

ülve, hallgatva a semmit. Talán meghallottam

volna a szíved. Valahonnan a városból, a

gesztenyefák alól, egy kávézó sarkából,

egy sötét lépcsőházból, egy nyitott ablakú

szobából, valahonnan… Ültem, hallgattam

a semmit a város felett.

Otthagytam egy sóhajt: ha arra jársz,

lásd, hogy kerestelek.

 

Pillanatkép

Minden vagyonom a vér virága

mindig rábízom az új reménnyel vártra

 

de még nem nyílt ki soha

még soha nem nyílt ki egészen

mint hordószónok néhány drága szót

ordítva szórom szét szirmait a szélben

 

s egy nap ölni fogok és meghalok

és nem történt semmi soha

a Föld csak forog tovább, forog, forog.

 

Égig érhetne az ének

Földre dönthetne a bánat,

ha hinnék a ködnek, a sötét mocsárnak,

kettétörhetne, ó, a magány,

ha tudnám, hogy nincsen barátom még egy jó néhány!

 

Égig érhetne az ének,

ha jönnétek és énekelnétek!

Égig érhetne az ének,

ha jönnétek és énekelnétek!

 

Számolgathatnék sok-sok évet –

mennyi szép tervem volt, s végül mivé lett…

Számonkérhetném, ki vétkes ezért,

de köszönj rám, tarts velem, s ez vigasz mindenért!

 

Égig érhetne az ének,

ha jönnétek és énekelnétek!

Égig érhetne az ének,

ha jönnétek és énekelnétek!

 

Kézen foghatnánk, aki nincs velünk –

széjjel ne szakadjon az egész életünk…

Gyertyát gyújthatnánk, hogy égjen,

hogy megtalálhassuk egymást

a végtelen éjben!

 

Égig érhetne az ének,

ha jönnétek és énekelnétek!

Égig érhetne az ének,

ha jönnétek és énekelnétek!

Nyitókép: Matza Gyula 1974-ben, húszévesen

Galériabeli fotók: Portré a Körös-parton 2017-ben; Burchard Pál, Trifán László és Matza Gyula a Mobil Tip együttesben

(Megjelent a Várad 2021/11. számában)

Copyright © 2024 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu