Élet és irodalma
Az irodalmi művek olvasásáról, egyáltalán a literatúra népszerűségéről vetett fel kérdéseket mostanában néhány sokakat megmozgató irodalmi rendezvény. Ezek közül az egyik a fiatalok körében egyre közkedveltebb slam poetry, egy másik Nyáry Krisztián könyvbemutatóval egybekötött közönségtalálkozói.
Utóbbi saját bevallása szerint barátai, ismerősei kedvéért kezdett az egyik közösségi portálon érdekes epizódok megírásába, elsősorban 20. századi magyar írók életének kevésbé ismert mozzanatairól. Szerelmekről, múzsákról, titkokról értesülhetett a mind bővülő olvasótábor, mely mára meghaladja a legnépszerűbb kortárs szerzők műveinek példányszámát. Úgy tűnik, hogy az írói élettörténetek nyomtatott formában is megtalálják közönségüket, legalábbis Nyáry erdélyi előadásai, különösen a kolozsvári iránt akkora volt az érdeklődés, hogy sokan be sem fértek a terembe.
A másik népszerű forma nem az irodalomról szól, hanem maga az irodalom, élő, néha párbajszerű, rögtönzött költői produkciók produkciók, háromperces sűrítésben előadva. Ezek szerzői általában nem is törekszenek arra, hogy e poéndús improvizációkat írott formában is megörökítsék. A publikum pedig koncertekhez hasonló hangulatban él együtt a színpadra lépő poétákkal.
Az optimista verzió szerint mind az érdekességük által vonzó írói életrajzok bemutatása, mind az élő költői estek hozzájárulnak ahhoz, hogy az adott szerzők, illetve a kortárs alkotók művei iránti kereslet növekedjen, ne holt kötetek sorakozzanak otthon, illetve a könyvtárak polcain. A kevésbé derűlátók szerint ezek a jelenségek mit sem változtatnak az olvasási szokásokon, ezért sokkal fontosabb lenne akár a fenti eszközök, lehetőségek beépítésével is szemléletváltást meghonosítani a középiskolai irodalomoktatásban. (Egyébként éppen a kolozsvári slam-esten utalt arra házigazdaként a Korunk főszerkesztője, hogy bár korábban a legrangosabb kortárs alkotókat is vendégül láthatták, soha ilyen felfokozott érdeklődéssel nem szembesültek.)
Én nem hiszem, hogy bármi gond lenne azzal, ha sokakat vonzanak a klasszikus szerzők hétköznapi élethelyzetei, vagy egy új előadói stílus megjelenése. Az viszont bánt, ha csak kéttucatnyian érdeklődnek mondjuk egy Kossuth-díjas regényíró előadása iránt. S nem a díj miatt. Ő aligha gondol elégtétellel arra, hogy majd halála után két generációval tömegek lesznek kíváncsiak… szerelmi légyottjaira.